Már a háborús térségből is érkeznek a menekültek: Három napig jöttem, de végre itt vagyok!
Szórványosan, de folyamatosan érkeznek a menekültek Tiszabecsre és Beregsurányra is. A legtöbben Kijevből jöttek, többüknek teljesen oda lett a korábbi életük, miközben kint ragadt szeretteikért izgulnak.
Ki kutyákkal, ki gyerekekkel, ki egymaga, könnyáztatta arccal lépett be a tiszabecsi menekültközpontba, ahol szórványosan ugyan, de folyamatosan érkeztek az ukrán háborús helyzet elől menekülő nők és gyerekek. A családokat buszok és kisbuszok szállították a határ és a menekültközpont között, ahol a folyamatosan érkező adományokból gyorsan meleg teát és ételt kaptak az érkezők. Egy fiatal nő egy kocsi mellett zokogott, míg egy másik a kutyáját szorongatva próbálta telefonon jelezni szeretteinek: épségben megérkezett.
Három napig jöttem, most két órát várakoztunk, de végre itt vagyok. Kijev mellől érkeztem, a rokonaim többsége korábban már kijutott, én teljesen egyedül vagyok ebben az országban – mesélte egy fiatal nő. Hozzátette, most a szeretteit hívta, hogy megnyugtassa őket, már biztonságban van.
– Nagyon féltettek, hogy mikor érek át, percről-percre változik a helyzet. Hogy innen hova tovább, azt nem tudom, próbálok eljutni a rokonaimhoz – vonta meg csüggedten a vállát.
A határra gyalog már kevesen érkeznek, a legtöbbeket egy buszra ültetik a túloldalon, onnan egyenesen a központhoz viszik őket. Itt több tolmács, önkéntes és helyi segédkezik abban, hogy mindenki megkapja anyanyelvén a szükséges információt, majd igény szerint tovább mehessenek vagy éppen szálláshoz jusson az, akinek egyelőre nincs hova mennie. Beregsurányban a gyerekek egy hálóteremmé alakított helyiségben rajzolgattak, a családok nemrég érkeztek Ukrajna középső részéből, egyelőre nem tudják, hová menjenek. Egy fiatal édesanya elárulta, hogy ő Mariupol közeléből indult útnak két és fél éves kisfiával.
Orion apukája otthon van, a rokonaim Kijevben és Mariupol környékén. Nem akarnak eljönni. Ha nem lenne a kisfiam, én magam sem tettem volna, de az ő biztonsága a legfontosabb. Egyelőre nem tudom, hogy meddig maradunk itt, szerencsére vannak rokonok Budapesten, náluk fogunk lakni. De amilyen gyorsan csak lehet, szeretnénk menni – mondta elcsukló hangon a fiatal asszony.
A határátkelők forgalma éjjel-nappal folyamatos, az önkéntesek elárulták, hogy a csütörtöki egy kimondottan könnyű napnak számított, ennél sokkal többen szoktak érkezni.
