Kislányával és kisfiával kézen fogva, harmadik gyermekével a szíve alatt menekült Ukrajnából Magyarországra a háború elől Puskás Tünde. Végül sikerült eljutniuk a határhoz, ahol sírva burkolózott férje karjaiba, aki már ott várta őket. De rövid ideig tartott a boldogság, másnap hatalmas fájdalmakra ébredt.
Puskás Tünde végtelenül boldog volt, amikor kiderült, hogy kislánya és kisfia után, újra kisbabát vár. Nem volt betervezve az újabb gyermekáldás, mégis örültek, hogy bővül a család. Az édesanya nagyon vigyázott magára, még akkor is igyekezett megőrizni a nyugalmát, és nem pánikolni, amikor Oroszország megtámadta Ukrajnát.
Eleinte úgy is gondolkoztak a férjével, hogy ők ott Kárpátalján biztonságban vannak. De hallva az egyre erőszakosabb háború híreit, a menekülés mellett döntöttek.
- Akkor még meg sem fordult a fejünkben, hogy rémálommá válik a családunk, országunk élete. Eleinte abban is biztosak voltunk, a háború kitörése után, hogy minket itt nem érhet baj. De végül jobbnak láttuk menekülni – kezdte szomorú történetüket Tünde. Az édesanya négy órán keresztül gyalogolt a pokolból, a félelem összeszorította szívét, hogy nem találkozik újra férjével, és nem vehetik kezükbe születendő babájukat.
- Nem tudtuk túléljük-e, hogy nem ér-e menekülés közben bennünket támadás – kezdte Puskás Tünde. - Igyekeztem erős maradni a gyerekek miatt, és folyamatosan bízni benne, hogy újra egyesül a család, és szeptemberben megszületik a meglepetésbabánk. Annyira boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy jön egy újabb angyal – mesélte Tünde, majd folytatta:
- Órákon keresztül csak mentünk és mentünk, de végül megérkeztünk a férjemékhez, akik a határnál vártak ránk. Férje végig izgulta azokat az órákat, amíg kint rekedt családja gyalogolt több száz ismeretlennel együtt.
A család boldogsága azonban nem tartott sokáig, az édesanya másnap reggel rosszul lett, erős alhasi fájdalmai voltak, tudta, hogy nagy a baj.
- Meghalt a kisbabám – folytatta. - Nagyon fájt, bevittek itt Ófehértón a sürgősségire.
A félelem, a stressz és a kimerültség megölte a 12 hetes kicsikémet, ki kellett venni, sosem tarthatom már a kezemben…
- mesélte megtörten Tünde, aki azonban gyorsan azt is hozzátette: nem adják fel a reményt, hogy legyen harmadik gyermekük. Még ebben a nehéz helyzetben sem. - Ha megadja az Úr, mi elfogadjuk, és végtelenül hálásak leszünk érte... - zárta gondolatait az édesanya.