Gondolta volna? Ezért mennek a harangok Rómába
Eljött nagycsütörtök, a húsvét előtti szent háromnap első napja. A katolikus egyházban világszerte ezen a napon végzik az egyházmegyék élén álló megyéspüspökök és a főegyházmegyéket vezető érsekek az olajszentelést, a templomok harangjai pedig a hagyomány szerint ilyenkor „mennek Rómába”.
A lábmosás ceremóniája nagycsütörtökön
Nagycsütörtökön a keresztény világ az utolsó vacsorára emlékszik. A katolikusok és ortodoxok úgy tartják, hogy Jézus Krisztus ezen az eseményen alapította az Oltáriszentséget, amikor a kenyér és a bor kiosztása közepette azt mondta, hogy azok az ő teste és vére. Jézus az alázat jegyében megmosta a 12 apostola lábát, és erre a mozzanatra utalva manapság is szokás, hogy a pápa, de a püspökök is hasonló gesztust gyakorolnak 12 kiválasztott pappal, vagy akár szegény emberen.
Nagycsütörtök egyik fontos szertartása a püspök által végzett olajszentelés. Az ünnepi, jellemzően kora délelőtt vagy délután tartott krizmamiséről származó háromféle olajat, a krizmát, a keresztelendők olaját, illetve a betegek olaját használják aztán az egyházmegyében a különböző szentségek kiszolgáltatásánál.
Nagycsütörtök este a templomokban már az utolsó vacsorára emlékeznek. Bár a latin egyházban a hívek általában egy szín alatt, csak kenyérrel áldoznak, ezen a napon a paphoz hasonlóan ők is magukhoz veszik a szent vért is. Ezen a misén hagyomány szerint a harangok „Rómába mennek”.Ez azt jelenti, hogy egészen nagyszombatig a templomokban nem szólalhatnak meg, illetve az orgonák is csendben maradnak. Ez a keresztény világ fájdalmát fejezi ki, ugyanis tudható, hogy hamarosan Jézus halálára kell emlékezni.
A mise végén történik az oltárfosztás. Az oltárról leveszik a gyertyákat, a könyvtartót, illetve a liturgikus edényeket, a kelyheket.
A mise után sokan a templomban maradnak virrasztani, vagyis akár éjszakáig imádkoznak. Ezzel a gesztussal utalnak arra, hogy Jézus mellett egyetlen tanítványa sem maradt ébren az elfogását megelőző éjjelen.
