Kávé a nincstelennek, torta az árváknak, így segít a közösséget egy budapesti cukrász
Rauf Tamás egy cukrászda tulajdonosa, étterem kritikus, blogger, de a mindennapjait igyekszik a saját életfilozófiájának megfelelően élni. Hite szerint mindenki képes segíteni másokon, és ez nem feltétlenül pénz kérdése.
Rauf Sven Tamás és párja, Barbara hat éve nyitották meg cukrászdájukat a VIII. kerületi Mátyás téren, ami azóta szinte közintézménynek számít a környéken. Ha valakit megkérdeznek biztos ismeri a vendéglátó egységet. De nem csak a cukrászdájának él, többek között blogger, étterem kritikus, aki minden ízében imádja a vendéglátást. Ezek mellett még örömmel segít hátrányos helyzetű családoknak, rendszeresen szervez gyűjtéseket, és mindig fordít időt arra, hogy jobbá tegye a környezetét.
Egy különleges helyet álmodtak meg a párjával
– Szakácsként kezdtem a pályámat, és már korábban is beszéltük Barbival, hogy kéne nyitni egy kávézót, cukrászdát. De nem a hagyományos értelemben vett süteményezőt szerettük volna, ezért nálunk lehet kapni kézműves söröket, borokat, szendvicseket is. Egy olyan helyet szerettünk volna, ahol az ember jól érezheti magát és még se egy étterem. A kezdetektől ügyeltünk arra, hogy minőségi magyar alapanyagokból dolgozzunk. Amit lehet azt itthonról szerezzük be, csak természetes hozzávalókkal – kezdte a lapunknak Tamás, aki a mindennapokban nagy hangsúlyt fordít arra is, hogy minél többet segítsen az arra rászorulóknak.
Tamás hite szerint mindenki tud segíteni az embertársainak, még akkor is, ha csak egy apró gesztussal is.
– Már úgy indultunk a cukrászdával is, hogy visszaadjak valamit az embereknek, a közösségnek. Van egy elvem, számomra fontos, alapjáraton humanista vagyok. Van egy kedvenc idézetem: „ Senki sem olyan magas, hogy ne tudjon lehajolni”. Szerintem minden ember, attól függetlenül mennyi pénze van, tud segíteni másoknak. Az emberek többsége begubózott és azt hiszik, hogy az élethez nem kell plusz hozzáadni élményeket. Én minden reggel segítek egy embernek –mesélte élet filozófiáját.
Kávé a nincstelennek, torták az árváknak
A Blahán szoktam kávézni egy sráccal, akinek nincsen pénze és a pékségben veszek szendvicset. Ha zakóban, öltönyben is vagyok akkor is leülök vele reggelizni. A Rákospalotai Lányneveldében élőket, ahol tragikus sorsú gyerekek vannak, több százan, meg szoktuk lepni tortával. Mindegyiküket, a szülinapján. Természetesen ugyanazt a minőségű süteményt kapják ők is, mint amit a vendégeink. Karácsonyra csomagokat viszünk ki, a VIII. kerületi önkormányzat segítségével rászorulóknak. Ezekben száraz élelmiszer van. De a saját születésnapom alkalmából is másoknak segítek. Ezen kívül minden júliusban elkezdünk gyűjteni az iskolakezdésre. Írószereket, táskákat, vannak szponzoraim is akik segítenek. Tavalyelőtt pedig az itteni iskolába szereztem a szponzoromtól húsz monitort, amivel dolgozni tudnak – mesélte lapunknak Tamás.
A cukrászda is mentsvár mindenki számára Tamás nem csak ilyen módokon támogatja a közösséget. Minden olyan használati tárgyát, és ruháját, amire már nincs szüksége, de jó állapotban van, szintén rászorulóknak szokta ajándékozni. De természetesen a cukrászdájuk is egy mindenre nyitott hely:
– Minden hétvégén vendégül látunk és beszélgetünk egy- egy rászoruló családdal. Szerintem ennél jobb módja nincs annak, hogy a cukrászda minden napjaiba sikeresen belecsempésszük a vendégszeretet.
Mindezeken kívül pedig koncerteket is szerveznek ugyanitt. Tamás beszélgetésünk végén úgy búcsúzott: sok kis apró gesztussal lehet élhetőbbé tenni ezt a világot, a segítségnyújtás értékesebb fizetség, mint bármi más.
