Az SMA-s Zsombi, Lilike és Noel útra kelt, hogy egyedi eszközöket kapjanak.
A kis SMA-s Zsombi jelenleg is Olaszországban van két kis társával, Lilikével és Noellel, akik ugyanabban a betegségben szenvednek, mint ő. A kis csapat és szüleik azért keltek útra, hogy az ottani orvosok is megvizsgálják a gyerekeket, illetve speciális fejlesztőgépeket készítsenek nekik.
A kezdetektől fogva tartjuk a többi SMA-s gyermek szüleivel a kapcsolatot, így adta magát, hogy összefogtunk, és Lilikéékkel, illetve Noelékkel vágunk neki az útnak. Mind a három gyereknek vannak csípőproblémái, ezt is megvizsgálják. Emellett eszközöket kapnak, amiket mind a gyerekek saját képességeihez, testalkatához szabnak egyénileg.
Figyelembe veszik, hogy mennyire kell az adott eszköznek stabilnak lennie, mennyire kell plusz tartást adnia, vagy tehermentesítenie a csípőt. Le kellett adni egy előrendelést arról, hogy milyen eszközökre lesz szükségünk: Zsombinak készül új fűző, állítógép, illetve nyaknyújtó is, ami nem korlátozza be a fejmozgást sem a viselése alatt – mondta a Ripost-nak korábban Zsombi édesanyja, Burinda-Szűcs Szabina, aki ezúttal már Olaszországból jelentkezett.
– Készülnek az eszközeink, a gyerekek hisztisek, de nekik ez a dolguk. Fáradtak is vagyunk – meséli közösségi oldalán az anyuka. – Elöljáróban, úgy tűnik, nem kell feladnunk az állítást, csak nem mindegy, milyen pozícióban folytatjuk. Megtanultam kézzel köhögtetni, de szerintem ritkán fogom alkalmazni... Viszont legalább hasznos. Üdvözlünk titeket innen, Olaszországból! – tette hozzá Szabina, aki több fotót és videót is mutatott a három kisgyerekről.
A kisfiú ugyan lassan, de nagyon szépen fejlődik, és egyre ügyesebb.
Apró dolgokban észrevehető ez. Például fejtartás, kúszás-mászás erőssége, problémamegoldás, magabiztosság, bátorság. Ma például először próbált meg ülve megenni egy chipset... Ebédeltem, és odagurult a kis székével, aztán mutatta, hogy kér. Nyújtottam neki egy falatot, de rázta a fejét, hogy nem azt, hanem pombert. Egye fene, gondoltam, próbáljuk meg. A pomber már úgyis megy fekve... Miért ne?! Ráadásul a köhögtető is kéznél van. Csináljuk! Mutattam neki, hogy bizony le kell nyelni ülve, a nyelvét kell használni. Forgatta, próbálkozott. Nem ment, de előre hozta a nyelvével és kiköpte, aztán rázta a fejét. Jelezte, hogy nem megy. Én pedig nagyon büszke voltam rá, mert szó se volt fuldoklásról vagy félrenyelésről. Megpróbálta. Most ez a fontos.”