Egy év után tudta meg az édesapa, hogy szeretett fia elhunyt a szegedi Csillagbörtönben. A hír hallatán sokkot kapott a szülő, ám kálváriája itt még nem ért véget. Kétségbeesve próbálja kideríteni, miben halt meg Pál, illetve hova temették el a hamvait.
Berlin, 2019. július 8. Cellafolyosó a berlini Hohenschönhausen börtönmúzeumban 2019. július 7-én. Az épület a második világháborút követõen, 1946-ban a szovjet megszállási övezet központi börtönévé vált, majd 1951-ben az NDK Állambiztonsági Minisztériumának állambiztonsági szolgálata, a Stasi átvette és kibõvítette. A szovjet mintára kiépített államhatalom vélt ellenségeinek tartott politikai foglyok ezreit hallgatták ki és tartották fogva az épületegyüttes falai között 1989-ig. A vasfüggöny lehullása után pár évvel, 1994-ben nyilvánították emlékmûnek, jórészt eredeti állapotukban megõrizve a berendezéseket, hogy a látogatók hiteles képet kapjanak az egykor hírhedt intézményrõl. MTI/EPA/Jens Schlüter
A szegedi Csillagbörtönben raboskodó Pál már öt évet letöltött tíz évre kiszabott szabadságvesztéséből, amikor megszakadt a kapcsolata családjával. Utoljára egy postán küldött levélben jelentkezett, amiben azzal nyugtatta szüleit, hogy jól van. Később azonban kiderült: meghalt a börtönben.
Az édesapa azt mondja, ők úgy gondolták, a fiuk megharagudott valamiért rájuk, azért nem ad hírt magáról. A fogvatartott hozzátartozóival, valamint az általa megjelölt személyekkel tarthat kapcsolatot, például telefonon: meghatározott időben a börtön által biztosított mobiltelefonon vagy közösségi telefonon keresztül. Pál tehát hívhatta volna családját, visszafelé azonban nem megy: a fogvatartottat nem lehet felhívni. A család ezért postán küldött leveket Pálnak, de se kép, se hang.
– Írtunk neki leveleket az elmúlt egy évben. Választ nem kaptunk, de a levél sem jött vissza – mondta a Borsnak az édesapa.
Így telt el egy év. Végül úgy döntöttek, személyesen próbálják meg felvenni Pállal a kapcsolatot.
Az idősebb fiam bement a börtönbe, ott annyit mondtak neki, meghalt a testvére, és érdeklődjön a berettyóújfalui rabkórházban, mert oda szállították – mondja az apa, aki állítja: ezután küldtek elektronikus levelet a rabkórháznak, de választ nem kaptak. Annyit tudnak még, hogy gyermekük testét elhamvasztották.
– Nálunk ez nem szokás – tette hozzá kétségbeesetten az édesapa, aki egyelőre azt sem tudja, hol vannak gyermeke hamvai. – Mondják meg, hová temették a gyermekemet!
Cigány szokás szerint megtartották a két napos virrasztást, amikor értesültek a halálhírről, holttest nélkül. Hogy miben halt meg a fiuk, nem tudják. Pál 42 éves volt, három, már felnőtt gyermekét hagyta hátra. A család szeretné tudni, miben halt meg hozzátartozójuk, hol vannak a hamvai, és vajon őket, a hozzátartozókat és regisztrált kapcsolattartókat miért nem értesítették arról, hogy Pál elhunyt.
Az ügyben megkerestük a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnokságának Kommunikációs Főosztályát, ahol arról tájékoztattak, hogy jogszabály rendelkezik a fogvatartott halála esetén szükséges teendőkről.
„Szakmai protokollunk szerint ilyenkor kollégáink a fogvatartott nyilvántartásba vett kapcsolattartóit soron kívül kiértesítik. Sajnos előfordulnak olyan esetek, amikor a börtön valamennyi hivatalos kapcsolattartót megpróbál kiértesíteni, de a megadott elérhetőségeken egyiket sem lehet elérni. Amennyiben az elhunytnak nincs hozzátartozója, illetve a kiértesítés nem jár eredménnyel - vagy olyan személy, aki az elhunyt temetéséről gondoskodni nem képes -, a temetésről a halálozás helye szerint illetékes önkormányzat intézkedik, amelyre annak köztemetőjében kerül sor. A Büntetés-végrehajtás Egészségügyi Központja hozzátartozó érdeklődésére minden esetben tájékoztatást ad – közölték lapunkkal.
A hatályos jogszabályok szerint konkrét személyről nem adnak tájékoztatást a személyes adatok védelme érdekében, így arra választ, hogy Pál esetében vajon hol csúszhatott hiba a gépezetbe, hol vannak a hamvai, nem kaptunk választ.