Vadpontyokkal küzdött a Bors Peresi-holtágon
Több mint 700 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal a Peresi-holtágra látogatott a Bors.
Álmunkból riasztott a kapásjelző sípoló hangja. A rodpod, azaz a bottartó állvány az oldalára borult, pedig a fék ki volt engedve az orsón. A bevágás pillanatában már tudtuk, valódi vadvízi szörny van a horgon. Olyan erővel indult meg, hogy kis híján társunkat, Ádámot is magával rántotta. A küzdelem sajnos nem tartott sokáig, egy akadós területre érve szakította a zsinórt a termetes ponty. Bár hajnali kettő volt, visszaaludni már nem tudtunk, az egész csapat azt találgatta, mekkora lehetett az a hal, amely ilyen erőre képes.
Vissza a vadonba
Először járt a Peresi-holtágon a Bors horgászcsapata, de azonnal beleszeretett a helyszínbe. A több mint 27 kilométer hosszú vízterület kétórányi útra van Budapesttől, és a mezőtúri szakasz csak az egyik oldaláról horgászható, onnan is csak azok tudnak, akik nyaralóval rendelkeznek. A Hármas-Körös holtága nem éppen nevezhető egyszerű víznek, ugyanis nem hemzsegnek benne a halak, de pont ez a jó, mert nagy kihívás elé állítja a horgászokat. Ráadásul törpeharcsákban bővelkedik, emiatt pedig csak bizonyos csalikkal, kemény kukoricával és tigrismogyoróval érdemes pecázni, ha el akarjuk kerülni a bosszantó ragadozókat. Rablóhalakban, elsősorban balinban bővelkedik a holtág, de láttunk harcsamozgást is. Sőt, vendéglátónk, Mihály ismerőse már fogott is ott, szomszédja pedig több busát is horogra csalt.
Ponty és amur volt a célhal
Mi a rablózással ezúttal nem próbálkoztunk. Mivel tudtuk, a Peresi-holtágban több kapitális, tíz kiló feletti ponty is található, és hatalmas amurokról is jöttek már hírek, így egyértelmű volt, hogy ezeket célozzuk meg. Rohasztott kemény kukoricás és tigrismogyorós etetést vetettünk be, hogy mindenképpen elkerüljenek a törpeharcsák, és zömében csalinak is ezt használtuk, illetve bojlit, melyet műanyag hálóval vontunk be, hogy a kis ragadozók ne tudják megrágni. Ez a taktika bejött, hiszen négy nap alatt csupán négy törpe vette fel a csalinkat.
Ötös volt a peca!
Az első „füstölgős” kapás nem váratott magára. Szinte le sem ültünk, máris sípolt a jelző. Hamar kiderült, hatalmas erő van az itteni halakban, hiszen a 3 kiló körüli tükrös úgy küzdött, mint a jóval nagyobb társai. Az is jól látszott, nem voltak horoghoz szokva, hiszen gyönyörű, egészséges bajszosok érkeztek. A négynapos túrát végül 5 darab ponttyal zártuk, 3-5 kiló között érkeztek. Hazafele menet pedig még mindig az volt a téma: vajon mekkora lehetett az az első éjszaka jelentkező példány, egy biztos: kapitális kopoltyúsról volt szó…
