Hónapokra felfüggesztették a fóti bunyós dokit, nem tudja, miből fog megélni

Hogyan alakul a pályafutása a januári eset óta?

Éppen a napokban tudtam meg, hogy a Magyar Orvosi Kamara 2023. január 8-ig eltiltott a hivatásom gyakorlásától. Úgy tűnik, egyesek nem értettek egyet azzal, hogy megvédtem magamat, holott a rendőrség továbbra is sértettként kezel a szóban forgó ügyben. Nonszensznek tartom, hogy egy orvost etikai vétségre hivatkozva büntessenek meg azért, hogy egzisztenciálisan ellehetetlenítsék. Kevésbé szépen fogalmazva úgy is mondhatnám, hogy éhen döglesszék. Jó ideje nem is láttam beteget orvosként, így velem már csak a konditeremben vagy az utcán lehet találkozni.

Mihez kezd most? Elmegy árufeltöltőnek orvosi diplomával?

Hárman is megígérték, hogy segítenek elhelyezkedni. Ebből két munkalehetőség teljesen más területet érint, az egyik esetében viszont a diplomámat használhatom, persze nem orvosként. Most nem tudom, mit hoz a jövő, egyelőre semmi sem dönt el. Kimondhatom, egyáltalán nem biztos, hogy nem kényszerülök rá az ön által említett munkakörre.

Az internetes fórumokon eléggé vegyesen írnak önről, de összességében kijelenthető, hogy a betegek szerint helytáll orvosként, de nem mindig jó a stílusa.

A konditeremben sem megyek oda senkihez beszólni, és sem ott, sem a rendelőben nem szokásom fitogtatni az erőmet, vagy éppen bárkit megfenyegetni. Az emberekben azonban kialakult egy tévképzet, mely szerint egy ügyeletnek úgy kell működnie, mint egy zsíros magánrendelésnek. Mint egy olyan helynek, ahol hajlongani kell az újgazdag páciensek előtt. Én nem nyalok senkinek! Férfi vagyok, van tartásom. Csakis Isten, a zászlónk, a három domb, és a Szent Korona előtt vagyok hajlandó meghajolni. Mindenki más mehet, ahova akar. Ha valaki bizonyítja, hogy sokat tett másokért, tisztelem, de a pojácát nem játszom el gyávaságból. Durván beszélni a nehéz felfogású betegekkel sem szoktam, de ha ők elkezdenek szitkozódni, a sokadik után kikérem magamnak. Megkérem, hogy inkább menjenek ki, ha nem hajlandók tisztelettel beszélni. A hűvös távolságtartást választom.

Az ön szakmájában nincs helyük érzelmeknek?

Harmadéves hallgató voltam, amikor egy előadáson elhangzott, hogy ehhez a szakmához kőszív kell. Az évfolyamtársaim nevettek, de én azonnal megértettem, hogy az akkori adjunktus mire gondol. Az előadó azonban feltette a kérdést: milyen gyermekorvos az, aki sajnálja a gyereket? Nem lesz képes beadni egy injekciót az izomba, mert átérzi a síró gyerek fájdalmát és lelkiismeret-furdalása lesz. 

Felmerült, hogy külföldön helyezkedik el orvosként?

Szegeden diplomáztam, az oklevelemet elfogadnák, de nem szeretném elhagyni a hazámat. Régebben egy hónapig dolgoztam Görögországban fogdaorvosként, de egy szerencsétlen alaknak születtem, és hamar rájöttem, belerokkannék, ha nem Magyarországon élnék.

Külföldön nem lehet valaki magyar?

Megkérdezték már tőlem, hogy mi a boldogság. Amikor Budapesten futok a busz után, vagy a szülővárosomban, Kecskeméten, vagy akár Szegeden rovom a köröket. Amióta a fővárosban élek, szombatról vasárnapra virradóan mindig elmegyek sétálni. Van, hogy 5-6 órát is gyalogolok. Gyönyörű, amikor ki van világítva a város, amikor világítanak a csillagok, vagy éppen köd van. Ez a város elvarázsol.