Az anya nem gondolt semmi rosszra, amikor felkereste az orvosát.
Amikor Racheal Acuff észrevette, hogy vér van a vizeletében, felkereste az orvosát, mert úgy gondolta, ez egy vesefertőzés jele lehet. Az állapota azonban nem várt gyorsasággal romlani kezdett és egy hónapra kómába kellett helyezni, mert szeptikus sokkot kapott. A kétgyermekes édesanya csak annyira emlékezett, hogy rengeteg tesztnek vetették alá, majd elaludt. Az édesanya hallotta, ahogy a családja végső búcsút vesz tőle, mert az orvosok szerint ezt nem élheti túl.
A család legnagyobb meglepetésére az asszony 38 nap múlva magához tért. Ekkor mondták el neki, hogy szeptikus sokkot kapott, amputálni kellett a jobb kezét, az ujjait és a lábujjait is, valamint dialízisen is átesett.
"Orvosilag semmi nem magyarázza, miért vagyok még életben. Emlékszem, a családom hogyan sírt, amikor a doktor megmondta nekik, hogy búcsúzzanak el tőlem. Én azonban annyira be voltam nyugtatózva, hogy nem tudtam semmit sem mondani. Tehetetlen voltam, de tudtam, hogy harcolnom kell, hogy bebizonyítsam, az orvosok tévednek. Nem éreztem, hogy itt lenne a vég, nem akartam meghalni. Amikor magamhoz tértem, még jobban küzdöttem az életben maradásért, mint valaha" – meséli Racheal, aki szerint ha valami rossz történik, emlékezzünk rá, nem az élet rossz, csak az az egy nap, és a holnap jobb lesz.
Racheal csaknem hat hétig volt intenzív osztályon, majd további nyolc napra áthelyezték egy másik osztályra. Két hetet töltött egy fekvőbeteg-rehabilitációs intézményben, ahol újra megtanult járni, mielőtt hazamehetett volna.
Racheal azt mondja, hogy majdnem végzetes tapasztalata azt jelenti, hogy többé nem veszi magától értetődőnek az életet.
„Minden jót és rosszat átélek, és soha nem veszem természetesnek az életet. Olyan különleges ajándék, amit kaptál, élj vele jól, mert soha nem tudhatod, mikor vehetik el tőled, és ha nagyon rossz, ne feledd, ez csak egy rossz nap, nem egy rossz élet."
(via)