Egy nemzetközi versenyen kellett olcsó rezsiköltséggel és környezettudatos megoldásokkal fenntartható házat tervezni és felépíteni a Pécsi Tudományegyetem csapatának. A hallgatók ezt sikerrel teljesítették, ráadásul még egy rangos különdíjat is hazahoztak!
Forrás: Marion Wittfeld (SolarDecathlonEurope)
Az energiaválság idején talán soha nem volt aktuálisabb a nulla forintból, vagy minimális rezsiköltségből fenntartható ökoházak építése. A Pécsi Tudományegyetem Műszaki és Informatikai Karának csapata a németországi SolarDecathlonEurope 2022 nemzetközi, környezettudatos házépítő versenyén vett részt, ahol egyedüli magyar indulóként az emberközpontú belsőépítészet kategóriában első helyezést szereztek. Kondor Tamás, a csapat oktatói vezetője és Juhász Hajnalka, a csoport hallgatói vezetője a Világgazdaság Podcastban meséltek a verseny részleteiről.
– 42 pályázóból 18 jutott a nemzetközi döntőbe. Mellettünk többek között német, holland, román és thaiföldi egyetemek csapatai is felépítették a saját házukat – mondta Kondor Tamás. A pécsi egyetemisták egy kétszintes, fecskeháznak nevezett épülettel jutottak a legjobbak közé. – Nemcsak építészekre, hanem más mérnökökre is szükség volt, a teljes csapatban több, mint húszan dolgoztunk – tette hozzá Juhász Hajnalka.
Szinte mindent a napra bíznak
Az energiaellátás alapját a nap adja, ezt pedig annyira sikerült kiaknázni a hallgatóknak, hogy a ház több energiát termel, mint amennyit elhasznál, azaz pénzt is lehetne vele keresni, vagy más eszközöket feltölteni a maradék kilowattórákkal. Az emeleten semmilyen fűtőberendezés (pl. radiátor) nincs. Sörösdobozokból épített, úgynevezett légkollektor biztosítja a levegő áramlását, amely ugyancsak a napenergiától működik, és teljesen ingyen fűti fel a helyiséget. A földszinti belső, zöld felületek pedig friss, tiszta levegőt biztosítanak a házban. Emellett egyedi megoldás a vízkörforgás beépítése az épületbe, amely iránt a többi csapat is lelkesen érdeklődött.
A ház déli végébe egy kis tavat építettünk. Ez a fényvisszaverődés hatására természetes fénnyel látja el a belső tereket, télen pedig még némi hő is kinyerhető ezzel. A tóban össze tudjuk gyűjteni az esővizet, amit aztán mosásra vagy vécéöblítésre használjunk fel. A keletkező szennyvizet pedig a tó alatt, a tavi növények gyökerei tisztítják meg, és csak ezután engedjük vissza a tisztított vizet a „közösségi kertbe”. Így egyrészt spórolunk azzal, hogy kevésbé terheljük a közműveket, másrészt akkor is tudunk vizet használni, amikor az máshol nincs – magyarázta Kondor Tamás.
Elővették a száz éves praktikát
A beszélgetésen szó esett arról is, hogy a mai ember mennyire pazarló a száz évvel ezelőtt élt felmenőihez képest. A hallgatók pedig egy régi, ma már elavultnak számító módszert is alkalmaztak a ház felépítésekor.
– Ugyan ma már rendelkezésre állnak olyan megoldások, amik környezettudatosak – gondoljunk csak a geotermikus energiával történő fűtésre vagy szellőztetésre, mégis azt kell mondanunk, hogy
a mai ember borzasztó mértékben pazarol azzal, hogy a világ bármely pontjáról származó építőanyagot különböző áruházakban veszi meg.
A száz évvel ezelőtti ember természetes vagy újrahasznosított alapanyagokat használt, és abból építkezett, ami számára helyben elérhető volt. Mi a fecskeházat belülről, úgynevezett vályogrostlapokkal szigeteltük. A vályog széles körben ismert, hiszen kiválóan tartja a hőt télen-nyáron, ráadásul ha túl nedves a levegő, akkor a pára egy részét felveszi, míg ha túl száraz, akkor a felvett párát leadja – mondta a csapat oktatói vezetője.
