Szívszaggató: Hat napot töltött halott babájával a fiatal édesanya
A kismama a szülés után életveszélyes állapotba került, egy hajszálon múlt az élete. Az orvosok engedélyének köszönhetően azonban megismerhette fiát.
Egy édesanya szíve darabokra tört, miután kilenc hónapos terhesen elvesztette a babáját, néhány nappal a tervezett szülés időpontja előtt. A 36 éves Ceri Amphlette már két napja a szülési szabadságát töltötte, amikor görcsölni kezdett. Addig a pontig nem tapasztalt komolyabb komplikációkat a várandóságával kapcsolatban, így nem volt oka azt hinni, hogy bármi rosszul sülhet el. Párjával együtt abban a hitben feküdt le aludni, hogy nincs semmi baj, de másnap reggel Ceri aggodalmai egyre nőttek.
– Elülső méhlepényem volt, ami azt jelentette, hogy nem éreztem túl erősen a baba mozgását. Általában reggel éreztem néhány tekergést, de aznap nem éreztem semmit. Megmértem a vércukorszintemet, és rájöttem, hogy nagyon alacsony, ami a szülés jele lehet, így a biztonság kedvéért elmentünk a kórházba, hogy kivizsgáltassuk – kezdte az angliai Warwickshire-ben élő nő.
A vizsgálatok során nem hallották a baba szívverését. A biztonság kedvéért egy másik szülésznő is megvizsgálta a kismamát, de akkor már biztos volt: Ceri születendő kisfia meghalt a méhében. A magzat eltávolítása miatt végzett császármetszés során a szülésznők felfedezték, hogy Ceri méhlepénye idő előtt leszakadt, előidézve a tragédiát.
A beavatkozás után Ceri az első 12 órában alig volt magánál, majd három napig intenzív osztályon volt. A családok általában csupán 12 órát tölthetnek a gyermekükkel, miután elhunyt. De ez a kismama állapota miatt lehetetlen lett volna, így az orvosok hatalmas engedményt tettek.
– A jégágynak köszönhetően Rufus végig velünk lehetett. Ha az orvosok ezt nem teszik nekünk lehetővé, akkor nem lennének róla emlékeink. Így volt időnk bemutatni Rufust a szüleinknek és a testvéreinknek is. Sok mindent megtehettünk, amiről álmodtunk, például elvihettük sétálni, megfürdethettük, és időt szakítottunk arra, hogy teljesen magunkévá tegyük az arcát, a vonásait, még a kis szeplőit is a fülén. Ez nagyon sokat segített nekünk, mert úgy éreztük, hogy egy kicsit megismertük őt.
Rufus talán már nincs velünk, de még mindig a családunk része, és én mindig az anyukája maradok
– zokogta a gyászoló édesanya, akinek ez a hat nap együttlét segített elengednie elvesztett gyermekét.
