A Borsnak szólalt csak meg a lánglovag, aki megtalálta a mezítlábas kisfiút a roncsok között
Megrázó látvány fogadta a tűzoltókat Berettyóújfalu és Földes között, kisbusz, személyautó és traktor ütközött. A teljesen lezárt útszakaszon mindenfelé az autókból kiszakadt alkatrészek, az úttesten véres, sérült emberek, a roncsokban több beszorult utas. Miközben mérték fel a helyzetet, egyikőjük meglátott egy halálra rémült, mezítlábas, alulöltözött kisfiút, aki fülére szorított kézzel álldogált egyedül. Rácz Gábor főtörzszászlós a Borsnak mesélt a megrázó esetről és a riadt gyermekről, aki az ölében, hozzá bújva talált vigasztalást.
Forrás: Facebook/BM Országos Katasztrófavédelmi Igazgatóság
Ketten meghaltak, nyolcan megsérültek július 10-én hajnalban abban a horrorbalesetben a 42-es főúton, ahol mezőgazdasági vontató, kisbusz és személyautó ütközött. Több mentőegységet is riasztottak a teljesen lezárt útszakaszra, így a Berettyóújfalui Hivatásos Tűzoltóparancsnokság kiérkező kocsiján ült Rácz Gábor is, aki 25 éves szolgálata alatt már sokszor találkozott a halállal, a fájdalommal. S bár ez a baleset már két hónapja történt és azóta már több esethez kivonult, minden apró részletre úgy emlékszik, mintha tegnap lett volna. A helyszínre érve, a roncsok közt meglátott egy kisfiút, aki fülére szorított kézzel, egyedül álldogált rettegve. A hajdú-bihari lánglovag fotója, ahogy magához ölelve vigasztalja a rémült gyermeket, pár óra alatt bejárta az internetet. Mint azt lapunk elsőként megírta: néha nem csak a tűzoltók szaktudására, hanem az emberségére is szükség van.
Azt a látványt sose fogom elfelejteni, nagyon megrázó volt
– emlékezett vissza Rácz Gábor, a Berettyóújfalui Hivatásos Tűzoltóparancsnokság főtörzszászlósa. - Még sötét volt, amikor kiértünk a kollégákkal, néztük milyen feladatok lesznek, milyen eszközökre lesz szükség. Rögtön felmértük, hogy több sérült a roncsokban rekedt. Amikor mentem át a másik oldalra, akkor láttam meg a teljesen halálra rémült gyermeket, még mindig látom a szemem előtt, ahogy szorítja a fülére a kezét, mintha ezzel ki tudná zárni a valóságot. Először nem tudtam hová tenni, mert egyszerűen nem illet a képbe a szülők nélkül, egyedül, mezítláb lévő kisfiú. Ha nem lennék édesapa, akkor is így reagáltam volna, az első döbbenet után azonnal odamentem, lehajoltam hozzá, levettem a sisakomat is, hogy ne féljen tőlem. Próbáltam vele kommunikálni, de nem tudtam.
Mint kicsit később kiderült, a négyéves gyermek román volt, ezért nem válaszolt a rutinos tűzoltó kérdéseire.
Aztán kézzel-lábbal csak sikerült valamennyit kommunikálni, elmondta, hogy Janisnak hívják
– folytatta. - Közben a kollégáim tették a dolgukat a roncsoknál, jöttek a mentők. Nem tudtuk, csak később hallottam, hogy az édesanyja súlyosan megsérült, kórházba vitték. Janist az ölembe vettem, úgy is vizsgálták meg, ráadtam a pólómat, mert fázott. Neki ez akkora sokk lehetett, fel sem tudta fogni mi történt, hol van az anyukája… A mentősök sokáig nálam is hagyták a rémült gyermeket, igyekeztem megnyugtatni. Később őt is bevitték a kórházba, nem tudok róla semmit.
„Kivételesen szeretném tudni, hogy mi lett vele, jól van-e?”
Sokan nem is gondolnak bele, hogy miből áll egy tűzoltómunkája, mennyire sokrétű. Nem csak tüzet olt, sérültet ment ki az égő házból, az összetört autóból, életet ment.
Van, hogy nem is a szakmai tudására van szükség, hanem emberségére. Mit tesz a tűzoltó, ha a balesetet szenvedett család egyik tagja vigasztalásra szorul? Vigasztalja…
- Nagyon nehéz ilyenkor kivonni magad a történetből és nagyon nehéz nem hazavinni – árulta el Rácz Gábor. - Szörnyűbbnél-szörnyűbb tragédiákkal találkozunk, amiktől meg kell tanulni magunkat lelkileg távol tartani. Pszichológus segít, ha szükség van rá, de van, amikor elég, hogy a laktanyába visszafelé, vagy a laktanyában a többiekkel megbeszéljük, kibeszéljük magunkból. Úgy szoktuk mondani, hogy ezeket ott kell hagyni a helyszínen. És általánosságban jobb is, ha nem tudom mi lett a sérülttel, vagy családtaggal. De most kivételesen szeretném tudni, hogy alakult a sorsa, sorsuk!
