Elképesztő fotók! 5000 méteres hegycsúcsokat hódít meg kutyáival a fiatal magyar lány
Ha kutyás sportokról van szó, Rebecca és két husky-ja nem ismer lehetetlent. Legyen szó triatlonról, szánhúzásról, biciklizésről, canicrossról, fogatról vagy sífutásról, a fiatal vajdasági lány és kedvencei mindent kipróbáltak már. Aztán jöttek a hegycsúcs mászások: Ausztriában, Szlovéniában, Olaszországban, Grúziában, Svédországban és még Törökországban, Kirgizisztànban, Szlovàkiàban is már több csúcsot meghódítottak, és még rengeteg tervük van.
Rebecca, mielőtt első kutyája élete része nem lett, sosem mászott hegyet, nem is vágyott rá. A most 9,5 éves Kirával kezdődött minden. Persze sportolni sportolt, ezért egymás után szép lassan az összes kutyás sportot kipróbálták, több versenyen is elindultak. Volt párjával két doberman és két husky volt a versenyzőtársuk.
Szakítottak, a lány elköltözött
Tavalyi szakításuk után sok minden megváltozott, a fiatal lány érezte, hogy valami nagy változásra van szüksége. Svédországba költözött, ahol egy turista kennelben szánhúzó kutyákkal dolgozik, turistavezető. Neki a mindennapi életének része a hideg, a gyakori mínuszok, a hó és a szánhúzó túrák. Ráadásul egy olyan gyönyörű környezetben, ahol éjszaka az összes csillagot látni és már számtalanszor látta az égi csodát, a sarki fényt.
Kira, aki egy szibériai husky, bírja a hideget, a havat, a fagyot, a hegyek világát
– kezdte a Borsnak Rebecca. - Vele kezdődött a hegymászás, az egyre magasabb csúcsok meghódítása, a vágy, hogy még feljebb, még feljebb jussunk. Ő egy igazi tanító, én nem tanultam senkitől ezt hogyan kell csinálni, a kutyás hegymászást, mindent együtt tapasztaltunk ki. Hogy milyen hám, milyen nyakörv, milyen étel, egyáltalán milyen felszerelés kell a sokszor extrém környezeti és időjárási körülmények közt.
A kisebb csúcsokat egyre nagyobbak követték
Természetesen kisebb expedíciókkal kezdtük, 2 ezres csúcsok Szlovéniában, Ausztriában, 3 ezresek Olaszországban. Közben lett egy másik szintén csúcshódító huskym, Momó
– tette hozzá Rebecca.
Tavaly nem mindennapi túrán voltak, több csúcsot megmásztak. 7000 km kocsival 10 napon keresztül, 5 országon át, 600 km busszal 2 napon keresztül, 15 nap túra/séta, 166 km megtett táv 13000 méter szintemelkedéssel.
- Mindeközben 2 darab 5000 méter feletti csúcs, 7000 km 5 országon át, több mint 3 hét utazás, egy megfagyott vagy megégett orr, egy lebetegedés, mínusz 2 kg, több mint 30 kg-s hátizsák, egy fájdalmas cipőkitörés, szétzsibbadt hát az autóban, egy pár mélypont és annyi akadály az út során, amit felsorolni is nehéz...- folytatta Rebecca. - Kira megmászott velem két 5000 méter feletti csúcsot és rettentően élvezte, idén pedig Momo mászott meg velem 5000 méter feletti csúcsot a Pamírban – sorolta a lány.
Segítség de felelősség is a kutya a hegyen
- Együtt tanultunk meg mindent Kirával. Egyre többször bennem van az, hogy nemsokára "nyugdíjba megy". Nem tudom a jövő mit hoz, de azért nagyon hálás vagyok, hogy a sors ilyen kutyát adott nekem. Remélem tudja, hogy mennyire szeretem!
Rebeccától gyakran megkérdezik, hogy könnyebb, vagy nehezebb mászni a kutyával.
- Könnyebb, mert felfelé segít. Könnyebb, mert szellemi erőt ad maga a jelenléte, hogy ott van előttem és megy, menni kell nekem is. Viszont nehezebb is. Nehezebb, mert nem elég magadra figyelni, a magad problémáit megoldani, a kutyád is ott van. Neki is kell meleg víz és élelem. Figyelni kell rá, nehogy gleccserhasadékba csússzon. Figyelni kell a gumis kötélre amivel a derekadhoz van kötve, hogy ne gabalyodjon be. Figyelni kell a rendes kötélre (amivel mi emberek vagyunk összekötve), hogy ne akadjon a kutya lábába. És lefelé neki is könnyebb menni, tehát lefelé jobban szeret húzni, ami finoman fogalmazva is kicsit megnehezíti az ereszkedést. Ha nem is tudok tehát erre a kérdésre megfelelő választ adni, egy valamiben biztos vagyok: kutya nélkül kitöltetlen űrt éreznék.
