Állítólag egy női vámpír maradványait találták meg.
Egy lengyelországi faluban egy „női vámpír” maradványaira bukkantak, amelyet a torkán átívelő sarló és egy lakattal ellátott lábujj szorított a földre, hogy „megakadályozza a halálból való visszatérést” .
A Pien falu 17. századi temetőjében végzett régészeti munkálatok során a kutatók azt is megállapították, hogy a csontvázmaradványok fején selyemsapka volt, ami azt jelzi, hogy magas társadalmi státuszú volt, és kiálló foga van.
A csoport vezetője, Dariusz Poliński professzor azt nyilatkozta, a temetés több, mint szokatlan volt.
„A halottak visszatérése elleni védekezés módjai közé tartozik a fej vagy a láb levágása, az elhunyt arccal lefelé történő lerakása, hogy a földbe harapjon, megégették őket, vagy kővel összetörték a csontjaikat. A sarlót nem laposan fektették, hanem úgy helyezték a nyakra, hogy ha az elhunyt megpróbált volna felkelni, akkor valószínűleg levágták volna vagy megsérült volna a feje."
Az élőhalottakról szóló mítoszok feljegyzései egészen a 11. századig nyúlnak vissza Kelet-Európában. Az emberek attól tartottak, hogy egyesek, akiket eltemetnek, vérszívó szörnyetegként felkapaszkodnak a felszínre, és terrorizálják az élőket.
Nem ritka, hogy a régióban olyan temetkezési helyeket találnak, ahol fémrudat vertek át az elhunyt koponyáján. Az emberek akkoriban azt hitték, hogy ez volt az egyik módja annak, hogy a személy halott maradjon.
A kontinens egyes részein - különösen a szlávok körében - a vámpírok legendáiba vetett hit annyira elterjedt, hogy tömeghisztériát váltott ki, sőt vámpírnak tartott emberek kivégzéséhez is vezetett.