Eheti riportunk alanya – meglehetősen prominens előélete miatt, vagy éppen annak ellenére – már csak azért is keltette végtelenül szimpatikus ember benyomását, mivel már beszélgetésünk elején kiemelte: ne rendeljünk nevéhez titulust. Na, nem mintha nem akadna belőle elég, sokkal inkább a királyi családot illető őszinte tisztelete inthette szerénységre a windsori udvar egykori lovászát, Jámbor Vilmost.
Az idén 50. születésnapját ünneplő férfi lovak és fogatok hátán, illetve bakján cseperedett fel: édesapja a fogathajtás elkötelezett tisztelője volt, így az idők során fia is a szakágban kötött ki, melyben csupán az 1980-as évek végén sikerült sportszerűen megméretni magukat – a kommunizmusban ugyanis roppant csekély volt a szakmai lehetőségek száma, mely körülmény ellenére a család rendre látogatta a nemzetközi versenyeket.
Vilmos ’88-ban az Egyesült Királyságban, azon belül Walesben kezdte meg szakirányú tanulmányait, melyeket befejezve diplomáját is ott szerezte meg, ahol többek között a például tavalyi Európa bajnok George Bowmannak, illetve a királyi családdal igazán közeli barátságot ápoló Sir John Miller ezredesnek, a királynő korábbi főlovászának is dolgozott.
A hercegek és uralkodók lovászaként nem mindennapi tapasztalatokat szerző férfit ezen apropó kapcsán kerestük fel ászári birtokán, de hogy teljes legyen az eddigi életútja, fontos megjegyezni, hogy Vilmos minden egyes lovas szakágban versenyzett már, sőt: Anglia után egy éven át Khalid bin Saud herceg istállómestereként dolgozott Szaúd-Arábiában, majd egy újabb esztendőt Amerikában is eltöltött egy tandem fogattal.
– Talán már az sokat elárul a monarchia esetleges közvetlenségéről, hogy hajlandóak voltak válaszolni egy ismeretlen magyar fogathajtó gyermek levelére – kezdett bevezetni windsori élményeibe a férfi, aki annak idején csak annyit tudott, hogy ha fogathajtás, akkor Fülöp herceg: így kötött ki az udvarnál a palotákat és királyi méltóságokat addig csak a mesékben csodáló fiatalember.
– Nehéz ilyen körökben barátságról beszélni, hiszen sosem leszünk egy társadalmi szinten, mégis úgy érzem, Miller ezredessel sikerült barátságot kötnünk – mesélte a lovász, hozzátéve, hogy az őt a 90-es években titokban heti 10 fonttal (is) patronáló férfi olyan közel állt a megboldogult II. Erzsébethez, hogy még Vilmos jelenlétében is Lillybeth-nek szólította a királynőt. Hősünk azonban kint töltött évei során nemcsak a neves katonatiszttel, de Fülöp herceggel és az uralkodóval is napi kapcsolatot ápolt.
– Igaz, csupán egy esztendeig szolgáltam az udvarban, a covidig minden évben visszajártam Windsorba, vagy a Royal Ascotra, de a karácsonyi partikra is rendszeresen kaptam meghívót a családommal együtt – magyarázta a férfi, akit ennek ellenére, azaz a társadalmi osztálykülönbségek miatt persze sosem hívott fel a herceg telefonon, hogy megkérdezze, hogy s mint megy sora. Az együtt töltött idő során azonban annyira közvetlen volt, hogy nem is rejthette volna véka alá örök playboyságát, miközben végtelenül utálta a körülötte zajló felhajtást – káromkodni viszont imádott.
– A királynő ezzel szemben egy igazi hölgy volt: cseppet sem viselkedett felsőbbrendűként és sosem volt kimért, sőt még évek múltán is emlékezett egy-egy közös beszélgetésünkre, és mindig volt egy perce arra, hogy kézfogással köszöntsön – emlékezett vissza a Harry és Vilmos herceg mellett annak idején még Diana hercegnőt is lovagoltató Jámbor Vilmos, aki belsős információk alapján azt is tudja, hogy az uralkodó nem sokkal halála előtt is töretlen lelkesedéssel ült nyeregbe...