A saját fiát sem ismeri fel a gyógyíthatatlan beteg édesanya
A nőnek egy ritka betegség keseríti meg az életét.
A 45 éves oxfordi Claudia Kozeny-Pelling, aki angol és német nyelvű fordítóként és SEO-tartalmak írójaként dolgozik, prosopagnosiában szenved, amely állapotot arcagnóziának vagy arcvakságnak is neveznek. Emiatt előfordult már, hogy nem ismerte fel a kollégáit, ha a munkahelyén kívül látta őket, vagy azokat az ismerősöket, akik kissé megváltoztatták a külsejüket, például nem a szokásos kabátjukat viselték, vagy levágatták a hajukat, írja az Independent.
Még a fiát, a 13 éves Samet sem ismerte fel, amikor kisgyermekként beöltözött egy iskolai színdarab kedvéért.
Annak ellenére, hogy milyen kínos és frusztráló, a betegség gyógyíthatatlan, Claudia csak néhány embernek beszélt róla, közülük többen nem is hittek neki.
Az NHS szerint az arcvakság gyakran születésüktől fogva érinti az embereket, és becslések szerint az Egyesült Királyságban körülbelül 1,5 millió embernek van fejlődési proszopagnóziája.
Claudia olyan stratégiákat alkalmaz, amelyek segítségével rájön, hogy kik azok az emberek, és ezt úgy írja le, mintha "kirakós játékot raknánk össze". A stratégiák közé tartozik, hogy megjegyzi az emberek hangját, egy ruhadarabot, amelyet gyakran viselnek, vagy a járásmódjukat.
Emlékszem, egyszer valaki mutatott nekem egy csoportképet, rámutattam magamra, de valójában egy fiú volt az, akinek hasonló vonásai voltak, mint nekem - hasonló rövid frizura és szemüveg
- kezdte a nő.
Valaki elkezd beszélni hozzám, és úgy tűnik, mintha ismerném a nevét, de rájövök, hogy nem tudom, ki az illető. Aztán meg kell próbálnom összerakni a darabkákat, például észrevenni a frizuráját, vagy egy jellegzetes kabátot, vagy valami ilyesmit. Aztán azt is megkérdezem magamtól: "Mit mondanak? Milyen a hangszínük? A legtöbbször rá tudok jönni, hogy ki az, de ez elég fárasztó és stresszes is. Kicsit kínos, ha azt kell mondanod valakinek, hogy 'Fogalmam sincs, ki vagy' - ez nem esik jól neki, ezért kerülöm. Ha egy kolléga vagy egy viszonylag jó ismerős még a frizuráját is megváltoztatja, akkor viszont nem tudom felismerni.
- tette hozzá, főleg, hogy az emberek azt hiszik, szándékosan nem ismeri fel őket.
Claudia a filmnézéssel is küzd.
Nemrég megnéztünk egy 1970-es évekbeli filmet, és a főszereplő a film első felében cowboykalapot viselt, majd hirtelen öltönyben jelent meg, más frizurával, és nem ismertem meg. Többször előfordult már, hogy hirtelen nem tudtam követni a film szerkezetét, mert azt hittem, hogy egy új karakterről van szó, pedig csak ugyanarról van szó, aki egy kicsit másképp néz ki.
A nő 2 éve kezdett utána járni bővebben a rejtélyes betegségnek
Rágugliztam az összes tünetre, és rájöttem, hogy ez más embereknél is előfordul, nagyon boldog voltam, mert nem csak nálam van így. Elmehetnék egy egyetemre, hogy önkéntesként részt vegyek egy kutatásban, de nem vagyok benne biztos, hogy ez sokat segítene rajtam. Egyszer majd a tágabb környezetemnek is mesélek róla, hogy ez a betegség nem csak kitaláció.
Claudia reméli, hogy a proszopagnózia ismertsége nőni fog, és arra bátorított mindenkit, aki úgy gondolja, hogy esetleg érintett lehet ebben az állapotban, hogy járjon utána, és keressen fel egy háziorvost.
