Így élnek Magyarország legszegényebb falujában, ahol 37 ezer forint az átlagos havi jövedelem
Magyarország legszegényebb falujában nem minden házban van víz és villany. Munkát az állam biztosít, még jó, hogy van közmunkaprogram. Csenyétén az átlagos havi jövedelem 37 ezer forint. A másik statisztikai véglet alig 50 kilométerre található: Tornakápolnán 535 ezer forint az átlagos havi jövedelem. A Bors a helyszínen készített riportot.
Csenyéte a legalacsonyabb, Tornakápolna pedig a legmagasabb átlagos havi nettó jövedelemmel rendelkező település Magyarországon, a GKI Gazdaságkutató Zrt. által nyilvánosságra hozott adatok szerint. A két Borsod-Abaúj-Zemplén megyei település közel egy órányi autóútra van egymástól. Csenyétén 442 lakos él, míg Tornakápolnán mindössze 12. Előbbi lakosai átlagosan csupán 37 ezer forintot visznek haza havonta, míg a gazdagabb faluban élők 535 ezret. A magyarázat egyszerű: Tornakápolnára van bejelentve egy igencsak sikeres vállalkozó, akinek a keresete felhúzza az átlagot. A Bors kíváncsi volt rá, hogy mindez milyen életszínvonalat enged meg a két falu lakosainak.
Nyomor a paradicsomban
Csenyéte a földrajzi adottságait tekintve akár egy földi paradicsom is lehetne. A dimbes-dombos vidék festői szépségű. A levegő kristálytiszta. Egészen addig, míg a fűtési szezonban a helyiek el nem kezdik az otthonaikat a szemét elégetésével fűteni. Tűzifára, szénre a legtöbb családnak nem telik. Ez azonban még nem a legnagyobb probléma.
András és Mária összesen hat gyermeket vállalt. Sosem vetette fel őket a pénz, mégis boldogok. Mindketten az állami közmunkaprogramban dolgoznak.
A befolyó jövedelmük nem sok mindent enged meg nekik. Hogy mégis mire költenek? Hova járnak egyáltalán kikapcsolódni, és mi kerül az asztalra?
– Szórakozni sehova nem járunk.
Soha életünkben nem voltunk színházban, moziban, étteremben
– mondta az asszony, és hozzátette: közösségbe mégiscsak eljutnak, hiszen a vasárnapi istentiszteletet sosem hagynák ki.
– Csak az Úrban bízunk, hogy megsegít bennünket. Az asztalunk ritkán üres, én mindent megfőzök, bár mostanában minden egyre drágább – mondta beletörődően a családanya. Marhahúst ritkán esznek, a hízott libamáj pedig náluk még a legnagyobb ünnepeken is elképzelhetetlen.
– A kedvenc ételünk a girosz, persze csenyétei módra. A csirkéhez egy kis sonkát vágok fel, mellé pedig paprikát és paradicsomot kínálok. Nálunk ez a különleges fogás – magyarázta Mária, majd a házába invitált bennünket. A kert körül nincs kerítés. Mint a család mondja: tőlük nincs mit elvinni.
A házuk ajtaján sincs biztonsági zár, de nem is nagyon mennek el otthonról. Az otthonuk egyetlen szobából áll, a víz pedig nincs hozzájuk bevezetve.
– Az artézi kútra járunk kannákkal. Ha mosakodni szeretnénk, a sparhelten melegítünk vizet. Azon is főzünk, illetve annak segítségével fűtünk – árulta el Mária.
Nincs áram sok házban
A környéken élők többsége nem rendelkezik saját árammal, de a településen nagy az összefogás.
– Sokan a szomszédoktól hozzák át hosszabbítóval, így nálunk is van világítás és tévét is nézhetünk – jelentette ki a családanya. Mária legnagyobb reménysége a legkisebbik gyermeke. Ő ugyanis most kezdte a szakközépiskolát. A kamasz jelenleg szabónak tanul, de az álma, hogy egy nap divattervező váljon belőle. Abban a szakmában már nagyon sokat lehet keresni. Addig pedig megpróbálja a jelenlegi házukban kihúzni. A szegényes otthon teteje a közelmúltban beszakadt, ezért azt a szekrénysorra helyezett fahasábokkal támasztják ki.
Mária fontosnak tartotta elmondani, hogy a szegénység nem azonos az igénytelenséggel. Arra mindig ügyelnek, hogy tiszta ruhában járjanak, rendet tartsanak.
A falu alpolgármestere szerint bőven lenne mit fejleszteni a faluban. Kiss Elek úgy véli, ha több munkalehetőség adódna, a helyiek bizonyára élnének is a lehetőségekkel.
– Csenyéte lakosságának nagyjából a fele aktív korú. A közmunkaprogramban mintegy negyvenen vesznek részt, az önkormányzat mellett más munkaadó pedig nincs a településen.
A helyzetünket nehezíti, hogy sokan a nyolc általánost sem tudták befejezni, nekem szerencsére sikerült
– mondta a politikus és hozzátette: vitathatatlanul az ő falujuk a legszegényebb az országban, de a közbiztonság közel sem annyira rossz, mint azt a távolabb élők feltételezik.
Csenyétén egykor bolt is üzemelt, de manapság már csak a környező településekről jár át hozzájuk egy mobilközért napi egy órára. Az árukészlete egy kisteherautó adottságainak megfelelő. Aki komolyabb bevásárlásra vágyik, kénytelen a 15 kilométerre levő Baktakék vegyesboltjába járni. Biciklivel, gyalog, autóval. Kinek mi adatik meg.
Itt még a buszjárat sem megfelelő. Naponta mindössze háromszor érint bennünket. Nem is csoda, hiszen ez egy zsákfalu, ezért itt nincs átmenő forgalom.
Tibor korábban dolgos ember volt, ám érszűkület miatt mindkét lábát amputálták. Az elsőt 2005-ben, a másikat két évvel később. Azóta 100 százalékos rokkantként éli mindennapjait. Összesen nyolc gyermek édesapja és példaképe.
– Régen segédmunkásként dolgoztam, most sajnos segélyen élek, az aktív korúak ellátását kapom. A feleségemnek, Marikának az ápolási díj jár – mondta szomorúan a családfő. Senkinek nem kíván hasonló életet.
– Tavaly 150 ezer forintért részletre meg tudtam venni egy használt rokkantkocsit. Azzal járok ki a faluba. Munkám nincs, pedig nagyon szeretnék valami kézzel végezhetőt – fejezte be a férfi.
Csenyététől mintegy 50 kilométerre fekszik Tornakápolna. Szerettük volna az ottani polgármestert is szóra bírni, de nem állt kötélnek. Kijelentette, hogy a szabadságát tölti, így nem szeretné kommentálni a hírt, hogy a 12 lelkes falujában a legmagasabb az átlagjövedelem. A szakértők szerint az 532 ezer forintos érték egyébként megtévesztő, és arról lehet szó, hogy a településre van bejelentve egy kiugróan jól kereső vállalkozó, hiszen ilyen csekély lakosság esetén az ő keresete már elég ahhoz, hogy az átlagot felhúzza.
A falu egyébként gondozott és tiszta, de az épületek semmi esetre sem nevezhetők luxusvilláknak, és a kertekben sem luxusautók állnak.
