A Mikulás manója lett egy magyar lány
Egészen egyedülálló foglalkozást űz Kiss Petra, aki fogta magát, és meg sem állt a finnországi Lappföldig, ahol manóként dolgozik, olykor bizony - 30°C fokban.
Manókkal legtöbbször a mesékben találkozunk, vagy az ünnepi időszakban, a karácsonyi dekoráció részeként. Nos, manók a valódi életben is léteznek, igaz, sokat kell utazni hozzájuk. Egy fiatal lány, Kiss Petra úgy döntött, hogy kipróbálja magát ebben a szerepben, így Alsózsolcáról egészen a finnországi Saariselkä-ig repült.
Próba-szerencse
Petra a nyár végén döntött úgy, hogy szerencsét próbál Lappföldön.
Több pozícióra is jelentkeztem, de nem gondoltam komolyan, hogy felvesznek, ezért egy másik céghez is elküldtem az önéletrajzomat. Ők még állásinterjút is készítettek velem, aztán hetekig nem jelentkeztek.
Pár héttel később az első helyről, a Lapland Safaristól kerestek meg, hogy interjúznának velem. Ez is megtörtént, s végül október elején küldték az e-mailt, hogy felvettek. Nagyon örültem neki és azóta is hálás vagyok, hogy kiválasztottak – kezdte a Borsnak Kiss Petra.
Nagy a hajtás manófalván
A lány novemberben utazott ki Lappföldre, ahol megismerkedett az élményközponttal.
– Mindennap máshol dolgozom, mert mindig minden manó mást csinál.
Mindegyik programnál van egy-egy manó, mi irányítjuk, hogy hány ember mehet az aktuális programhoz és mi gondoskodunk arról, hogy minden a legnagyobb rendben menjen, közben pedig a gyerekekkel is játszunk.
Az egyik helyszínen, az erdő mélyén ízelítőt adunk a kínálatból. A látogatók itt ingyenesen kipróbálhatják például a rénszarvas- vagy a motorosszánt – folytatta Petra.
A másik helyszín Mikulásfalva, ahol a vendégek találkozhatnak a Mikulással. A buszról leszállva motorosszán viszi fel őket a domboldalra, majd egy kaput átlépve egy fáklyákkal kivilágított ösvény vezet a sötétben az ősz szakállú házához
– folytatta a manólány, aki azt is elárulta, az ő kedvence a rénszarvasfarm. Itt a lapp őslakosok, a sámik mesélnek a rénszarvasokról és az életükről, de csakis egy kiadós rénszarvasszánozás után!
– Ide minden alkalommal csak egy manó megy. Busszal felvesszük a vendégeket, elmondjuk nekik a fontos tudnivalókat, az út alatt szórakoztatjuk őket, majd bekísérjük őket a farmra és velük maradunk a program végéig – tette hozzá Petra.
Egymást tanítják finnre és magyarra
A lány alapvetően brit vendégekkel foglalkozik, így magyarokkal munka közben még nem találkozott. Azt viszont elárulta, hogy az élményközpontban ketten is képviselik hazánkat: munkatársa, Natasa szintén manóként dolgozik. De vajon hogy lehet kijönni a finnekkel?
Az én tapasztalataim szerint végtelenül kedves és közvetlenek emberek, pedig sokan zárkózottnak tartják őket. Nagyon jól el lehet velük beszélgetni, például az egyik buszsofőrrel egész nap beszélgettünk munka közben
– csak a Mikulás meg ne tudja. Ő finn szavakat tanított nekem, én pedig magyar kifejezéseket neki és annyira hasonló a nyelvünk, hogy szinte mindent első próbálkozásra hibátlanul ki tudott ejteni.
Azóta mindig magyarul köszön nekem, én pedig finnül neki. Amikor kérdezik, hogy honnan jöttem, és mondom, hogy magyar vagyok, mindig megörülnek, és általában a finnek hozzák fel, hogy milyen hasonló a két nyelv hangzása
– mesélte a manólány.
Röpködnek a mínuszok
A finn falu, Saariselkä 250 kilométerre északra fekszik az Északi-sarkkörtől. Így nem csoda, hogy mindent vastag hó borít és kifejezetten hideg van, bár Petra ezt némileg árnyalta.
Amikor most beszélünk, épp -17° C fok van, és ez itt nem számít túl hidegnek. Az idei tél egyébként elég enyhe, tavaly decemberben szinte végig -30°C fok volt, idén viszont eddig csak kétszer volt ilyen hideg. Igaz, ezt annyira nem bánom
– hangsúlyozta. A farkasordító hideg miatt 3 vagy 4 réteg ruhát és egy vastag overállt kell viselnie, a sapka és a kesztyű mellett. A téli napforduló miatt ezen a környéken december elején lement a nap, és majd csak januárban kel fel, így nappal félhomály, este pedig sarki fény világítja be az eget.
Családja helyett manótársaival ünnepel
Petra munkája szezonális, ez azt jelenti, hogy novemberben kezdtek, és majd csak januárban vehetik le végleg a manóruhát.
– Szívesen csinálnám még tovább, de jövő télen talán visszajövök újra. Kicsit rossz lesz magam mögött hagyni ezt a téli csodavilágot, de hálás vagyok, hogy itt lehetek.
Mostmár azért honvágyam van, ráadásul nekem a karácsony a kedvenc ünnepem, úgyhogy most elég nehéz lesz a családom nélkül tölteni. Azt viszont még az utazásom előtt megbeszéltük, hogy amint hazaérek, tartunk egy utókarácsonyt,
az ünnepen pedig videohívásban köszöntjük egymást a családommal. Itt a manókkal majd lesz egy közös karácsonyi vacsoránk, és ajándékozni is fogunk – tudatta Kiss Petra.
