A szeme előtt irtották ki a családját, idegen országban kezd új életet az ukrán édesanya
A nő és 1 éves kislánya élték túl a borzalmakat, próbálnak túllépni a történteken.
Ukrajna megszállása óta sok történetet hallani az orosz erők brutalitásáról - de Viktoriia Kovalenko története az egyik legkegyetlenebb. A 34 éves anyuka látta, ahogy férjét és 12 éves lányát meggyilkolták, majd őt és 1 éves gyermekét egy sötét pincébe zárták, ahol állva kellett aludnia, miközben körülötte más foglyok meghaltak, adta hírül a The Sun. Túlélte a borzalmakat, és most kislányával, Varvarával új életet kezdenek Nagy-Britanniában, ahol menedéket kaptak.
Egy exkluzív interjúban Viktoriia így nyilatkozott:
Amikor végre megérkeztem Nagy-Britanniába, vigaszt éreztem. Végre biztonságban éreztem magam. A szívem egyik fele a családommal együtt halt meg, a másik fele pedig Varvaráért él, úgyhogy ünnepelni fogok, és boldoggá teszem őt.
Viktoriia egy a háború áldozatai közül. A megpróbáltatásai akkor kezdődtek, amikor férje, Peter, 12 éves lányuk, Veronika és a kis Varvara, aki a jövő hónapban tölti be a második életévét, megpróbált elmenekülni az orosz megszállás elől. Március 5-én, Yahidne falu közelében autójukat az utat elzáró nagy sziklák kényszerítették megállásra. De amikor Peter kiszállt, hogy arrébb pakolja őket, orosz katonák tüzet nyitottak rájuk.
Nem láttam őket. A semmiből jöttek. Azt hiszem, mesterlövész volt. A tűzvonalban voltunk.
- mondta Viktoriia, akinek az autójuk ablaka betört, szilánkok záporoztak, a haját pedig vér borította.
Varvara a karjaimban volt, Veronika pedig mellettem ült. Veronika kinyitotta az ajtót és kiszállt, én pedig követtem. Nem láttam, mi történt, de amikor kiszálltam az autóból, észrevettem, hogy a lányom az úton fekszik, és hiányzik a feje.
Viktoriia még mindig tűzvonalban volt, és egy út menti árokba mászott, a testével védte a kisebbik gyermekét.
Láttam a férjemet az autóban, aki nem mozdult, és rájöttem, hogy meghalt. Nem láttam a vért, mivel a légzsák kioldódott, és csak a lábát láttam. Az autó lángolt.
A nő percekig feküdt ott, miközben körülöttük lövések dördültek, majd egy elhagyott golyókkal kilyuggatott autóba menekült, ahonnan egy régi katonai épületbe futott. Egész éjszaka hallgatta a lövések zaját. Másnap este orosz csapatok kutatták át az épületet. Meghallották Varvara sírását és elkapták őket. Az egyik orosz katona azt mondta a nőnek: "Megmentünk téged és a gyerekedet.", de ahelyett, hogy szabadon engedték volna, egy közeli iskola pincéjébe vitték őket, ahol Viktoriiát és kisbabáját embertelen körülmények között tartották fogva mintegy 300 másik ukránnal együtt. A következő napokban tíz ember halálát látta maga körül, és szénnel írták fel a nevüket egy falra, hogy később sírkövekre másolják őket.
A fogvatartottak többsége idős nő és gyermek volt, akiket tömegsírba tettek, ha elhunytak.
Engem 25 napig tartottak ott. Nem volt fény, nem volt tiszta levegő. Az embereknek állva kellett aludniuk. A katonák összetörték a telefonjainkat. Ránk zárták az ajtót, mint az állatokra.
A borzalmas körülmények között Viktoriiának szembe kellett néznie férje és lánya halálának traumájával is. Viktoriia megkérte az orosz katonákat, hogy hozzák vissza a holttesteket, hogy eltemethessék őket.
Az orosz katonák egy másik csoportja segített nekem, hármukkal együtt elmentem egy erdőbe.
Elvitték a rokonaim holttestét egy erdőbe. Két kereszt volt ott. Amikor az erdőben voltunk, elkezdtek lőni, ezért elfutottunk. Az egyik orosz katona a földre lökött és testével védett.
Néhány héttel később, mikor az orosz haderő elkezdtet visszavonulni, a nő el tudott menekülni a babájával. Férje szülei, akik egy három mérföldre lévő faluban éltek, megtalálták őket, majd továbbutaztak Lvivbe, ahol bemutatták Derek Edwards brit vállalkozónak, a brit Nadiya jótékonysági szervezet társalapítójának.
A jótékonysági szervezet közel 200 menekültnek segített bejutni az Egyesült Királyságba jóváhagyott vízummal, és megígérte, hogy ugyanezt teszi a nővel és családtagjaival is. Először azonban új útlevelet kellett szereznie magának és Varvarának, mivel a vízumkérelmével problémák adódtak. Ez pedig azt jelentette, hogy vissza kellett térnie a lakásba, ahol a család egykor boldogan élt.
Körbejártam a lakást, és az elmém nem volt hajlandó elhinni, hogy ez most az én valóságom. Úgy éreztem magam, mint egy gyerek, aki csodára vár, hogy megtörténjen, hogy visszafordítsa az időt, hogy valaki mindenható visszaadja nekem a szeretteimet.
Az üzletember megtartotta a szavát, és segített a nőnek és családjának új életet kezdeni.
Nem tudtam elhinni, hogy vannak olyan önzetlen emberek, mint Derek. Annyira meghatódtam attól, amit az emberek értünk tettek Nagy-Britanniában és más ukrán emberekért is.
Viktoriia jelenleg azt tervezi, hogy feljelentést tesz háborús bűntettek miatt amin keresztülment. A nőről és családjáról készült képeket IDE kattintva nézheted meg.
