"A terhességre sem emlékszem" - Kómában hozta világra kislányát Szilvia
Első igazi közös karácsonyára készül Bedő-Nagy Szilvia kisebbik lányával, akit mélyaltatásban, császármetszéssel „hozott világra”. A fiatal anyuka története igazi szenzáció volt, negyven napig tartották mesterséges kómában és amikor hat hónappal később hazament, meg kellett tanulnia kerekesszékben élni, mindezt egy csecsemővel. Bár azóta a kerekesszéket mostanra mankóra cserélte, még mindig mozgáskorlátozott az anyuka.
Bedő-Nagy Szilvia néha még mindig úgy érzi, hogy sose jönnek teljesen rendbe a dolgok. A gyönyörű, fiatal kétgyermekes anyuka 2020 novemberében nyolc hónapos terhes volt, amikor hirtelen rosszul lett. Kiderült, hogy covidos, így kórházba került, ahol mélyaltatásban vették végezték el rajta a császármetszést, majd műtüdőre került és mesterségesen altatásban tartották. Mint arról korábban a Bors írt: mire felébredt, kislánya, Napsugár már másfél hónapos volt, akit édesapja vitt haza családi házukba.
Véget nem érő rémálom
Senkinek nem kívánom azt, ami velem, velünk történt és történik
– kezdte lapunknak Szilvia, aki helyzetüket egy rémálomhoz hasonlította, aminek sosem akarna vége lenni. - Nekem kimaradt a szülés élménye, ami egy édesanyának nagyon fontos, felejthetetlen pillanat, ott alakul ki, erősödik meg a kapocs a kicsivel, ami a várandósság alatt kezd érni. Azonban én a terhességre sem emlékszem… Egyik pillanatról a másikra lett egy másfél hónapos lányom, akit majd csak hat hónappal később tudtam először a kezembe venni rendesen – emlékezett vissza az anyuka.
Mindent az elejéről
- Később, amikor néztem Napsugárt, ott volt bennem, hogy tényleg szültem? Tényleg az én gyermekem? Azóta persze kialakult köztünk a végtelen szeretet, de nekünk ezért meg kellett küzdeni. Mint ahogy minden új volt itthon is, mindent, beleértve magamat is újra meg kellett ismerjek. Újra kellett építeni a kapcsolatunkat a férjemmel, Jocival, aki csodálatosan viselkedett végig, néha mégis bántottam – mondta őszintén az édesanya a Borsnak.
Még messze nincs vége
A kétgyermekes anyuka őszintén vallott érzéseiről, azt sem eltitkolva: mai napig jár pszichológushoz.
Még mindig kórházról-kórházra járok, testileg sem jöttem rendbe, bár már végre mankóval tudok közlekedni, csak este fáradtan van szükségem a kerekesszékre
– folytatta Szilvia, aki bevallotta, hogy a teste még egy roncs. - Bent négy műtétem volt, bár sokáig csak a császárról tudtam, meg arról, hogy ki kellett venni a méhemet… Azóta is járok pszichológushoz és gyógytornáznom kell. Másfél év után azt is ki tudtam mondani, hogy igen, mozgáskorlátozott vagyok. Közben meg mégis tudom, hogy csoda történt velünk, túléltem ezt az egészet és itt van épen egészségesen Napsugár. Első igazi karácsonyunk lesz, nagyon készülünk!
