Kozma atya: Egymásnak vagyunk ajándék
Kozma Imre atya neve az elmúlt évtizedekben fogalommá vált. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapítója, irgalmas rendi szerzetes karácsony közeledtével interjút adott a Borsnak, amiben arról is mesél, milyen emlékek fűzik a karácsonyhoz.
Bors: Betöltötte 82. életévét és még mindig folyamatosan dolgozik. Honnan veszi ehhez az erőt, energiát?
Kozma Imre: Én csak két dologban hiszek: Istenben és a munkában. Semmi másban! Napi 15 órát dolgozom most is. A szolgálathoz alázat kell. Az alázatban elismeri az ember a fölötte lévőt, az Istent. Az emberi kapcsolat is alázat kérdése: a másik ember elismerése, aki velem egyenrangú. Ez az emberi kapcsolat minimum feltétele. A megvalósult összetartozás, közösség fenntarthatóságát a megbocsátás biztosítja. Beszélni mindenről lehet, kell is, de az emberi kapcsolatok legnagyobb buktatói csak a nagylelkű megbocsátással hidalhatók át, mert a rosszat csak jóval lehet orvosolni.
Boldogságra vágyakozó szívünk pedig csak akkor lel békét, nyugalmat, ha a jót nemcsak tudjuk, hanem meg is tesszük, és mi magunk pedig jobbá leszünk.
Bors: Milyenek voltak a régi karácsonyai, a gyerekkora?
K. I.: A szüleim1939-ben házasodtak össze, hat gyereket terveztek, de születésem után az édesapám a háború áldozata lett. Visszaköltöztünk a szüleihez, ezáltal bekerültem egy nagy családba - a rosszban valami jó -, a legfiatalabb nagynéném nem sokkal volt idősebb nálam. Volt egy szent életű nagyapám és egy racionális gondolkodású nagyanyám. Ebbe a csodálatos családba kerültem be és egy olyan faluközösségbe, ahol még az egymásra hagyatkozás és az összetartozás magától értetődő volt. A plébános jó szervező volt, „Pásztor”! 6 éves koromban döntöttem el, hogy pap leszek, de a kezdet a nagyapám volt, ő mondta meg nekem, mi az élet értelme. Az élet ajándék, arra való, hogy elajándékozzuk. Én ezt halálosan komolyan vettem. A papi szeminárium idején az édesanyám minden első vasárnap ott volt látogatóban Esztergomban. Amikor fölszenteltek, azt mondta: Édes fiam, többet nem jövök, nem óhajtok közéd és az emberek közé állni. Te akkor jössz haza, amikor akarsz, de nem szeretnék a terhedre lenni. Ennek ellenére minden évben egyszer eljött, karácsonykor. Akkor volt a születésnapja. Eljött, hogy megköszönthessem.
Bors: Mi a karácsony üzenete a mai ember számára?
K. I.: A karácsony üzenete, hogy Isten értünk emberré lett. Ő az ajándék.
Az ember rácsodálkozik erre az isteni ajándékra. Ennyire fontosak vagyunk mi Istennek, hogy értünk emberré lesz? Igen, ennyire szeret minket!
És az ember ilyenkor azt is megérzi, hogy többre képes. Mintha lábujjhegyre állnánk, hogy növekedjünk Isten titkának vonzásában. Van mit tanulni Istentől, aki önmagát ajándékozza nekünk. A karácsonyi ajándékok életünk értelmére mutatnak: ajándék legyünk egymásnak! Ezt azzal igazoljuk, hogy áldozatot hozunk egymásért. Sőt, ha igazán szeretjük egymást, akkor még vágyakozunk is arra, hogy minél nagyobb áldozatokkal fejezzük ki szeretetünk nagyságát. Erről szól az élet! Az önzés a halál, amikor csak magunknak élünk, amikor csak elvárásaink vannak. Karácsony a szeretet ünnepe. Minden karácsonyi ajándékunk odaajándékozott életünk „szeretetcsomagja”.
Legyen mindenkinek gyönyörű karácsonya 2022-ben!
