Egy szál hátizsákkal indultak útnak: 650 sofőrt stoppolt le a magyar-svéd pár
Elhatározás szülte a kalandot: Andrea és Tobias úgy döntött, körbeutazzák egy év alatt Dél-Amerikát. Találkoztak kedves kamionsofőrrel, magyarokkal, és még egy kokainföldre is betévedtek - teljesen véletlenül.
Hat éve vannak együtt, de ez volt életük nagy kalandja. Andrea svéd barátjával, Tobiassal régóta gondolkodtak azon, hogy világgá mennek egy évre, ám azt csak 2021 őszén döntötték el, pontosan hova utaznak. Végül Dél-Amerika lett a befutó, ahol szó szerint életre szóló élményeket szereztek. Kokainföld, kamionsofőrös karaoke, mérhetetlen kedvesség, na és persze magyarok, mert mi tényleg mindenhol ott vagyunk.
Andrea és Tobias már a kapcsolatuk elején kimondták, a valódi felnőtt élet előtt leszerveznek egy hátizsákos, stoppolós, minimális költségvetésből kihozható utat. 2021 szilveszterén kerekedtek fel, és meg sem álltak az amerikai kontinens déli feléig.
Tobi zenészként dolgozik, így szeretett volna új stílusokat, hangszereket megismerni. Én kíváncsi voltam, hogy milyen kevés pénztől érzi még magát boldognak az ember. Alapvetően mindketten érdeklődők vagyunk, egy csomó mindent ki akartunk próbálni
– mondta a Borsnak Andi. A szerelmesek választása végül azért is esett Dél-Amerikára, mert a legtöbb országban spanyol a hivatalos nyelv, amit Andi jól beszélt. Igaz, itt-ott akadtak gondok a megértéssel: a chileiek őslakos nyelven és gyorsan beszéltek, az argentinoknál teljesen más a kiejtés, Brazíliában pedig portugál a hivatalos nyelv, így egy hét alatt kellett megtanulniuk valamennyire portugálul.
Andi és Tobi 13 országban járt, Chilétől Mexikóig. Összesen több, mint 650 sofőrrel utaztak, és 24 ezer kilométert tettek meg útjuk során. Közben nem tétlenkedtek, ha letáboroztak valahol, önkéntes munkából tartották fenn magukat.
- Egy applikáció segítségével előre leszerveztük, hol mit csinálunk. Így például házakat építettünk fából és vályogból, bútorokat készítettünk bambuszból, takarító-kertészeti munkákat végeztünk, kávét szüreteltünk, állatokat gondoztunk, illetve angolt, zenét és programozást tanítottunk gyerekeknek közösségi iskolákban. Az önkénteskedés során általában napi 4-5 órát dolgoztunk munkanapokon, és cserébe szállást, napi három étkezést, zuhanyzási és ruhamosási lehetőséget kaptunk - mesélte Andi. Később már egy "kanapékeresős alkalmazással" kerestek fedélt a fejük fölé, és európai távmunkákat is bevállaltak, hogy tovább kiránduljanak. A kapcsolatot úgy-ahogy tudták tartani a családdal - minden országban másik sim-kártyát kellett venniük a telefonjukba -, részben ezért készítettek Instagram-profilt és Youtube-csatornát, így a rokonok és barátok is láthatták, hogy épp merre járnak.
Természetesen egy ilyen hosszú út során számtalan élményben volt részük. Ilyen volt például, amikor Peruban rossz útra tévedtek a térképnek köszönhetően.
- Teljesen véletlenül a helyi kokainföldekre tévedtünk, mert a Google Térkép szerint az azokon keresztül vezető út gyorsabban vitt minket a következő úticélunkhoz. Persze a térkép azt nem jelezte, hogy közben veszélyes földeket szelünk majd át. Egyszercsak gyanúsnak tűnt, hogy minden fiatalnak fegyver van a kezében az utcákon a dzsungel kellős közepén, ahol nem nagyon vannak már lakóépületek. Amikor már kellően a sűrűjében voltunk, az egyik vezető felvilágosított minket, hogy nem erre kellett volna jönnünk, mert ez a környék nem éppen biztonságos, de akkor már legalább annyi idő lett volna visszafordulni, mint tovább menni, úgyhogy folytattuk a megkezdett irányt. Azon a három estén, amíg ezt a szakaszt átszeltük, volt egy kis görcs a gyomrunkban látva a rengeteg fegyvert, de egy-egy helyi minden este befogadott minket a háza területére, ahol lesátrazhattunk, így végül a hajunk szála sem görbült - részletezte a nem mindennapi élményt Andi.
Ha már Peru, akkor a félelmetes után szerencsés történésben is volt része a párnak.
- Itt Elmerrel találkoztunk, aki a világ egyik legvidámabb kamionsofőrje! Nemcsak ő volt az első ember, aki felvett minket aznap, amikor elhagyni készültünk Tarapotót, de amellett, hogy lényegében háztól házig vitt bennünket 1450 kilométeren keresztül, meg is hívott minket első nap az otthonába. Bemutatta nekünk az egész családját, köztük a feleségét, Rocio-t, aki szerintünk megérdemli a Peru legjobb szakácsának járó díjat, ráadásul végtelen mennyiségű sörrel is megvendégeltek minket. Az első közösen töltött esténket végig karaokéztuk, perui és nemzetközi dalokat énekeltünk közösen és salsára táncoltunk mezítláb. Elmer Tarapotóból egészen a következő úticélunkig, Chincha Alta-ig vitt minket teherautójával, ahol együtt ültünk, aludtunk, perui cumbiát (trópusi zenét) hallgattunk és rengeteget nevettünk öt napon át. Sokat tanultunk abból, ahogy Elmer bárkivel bánik az utcán, bőséges optimizmusából, segítőkészségéből és nagylelkűségéből, és az ő személyében ismét egy életre szóló barátra tettünk szert! - mesélték a kalandorok.
A "kanapékeresős" alkalmazással pedig a messzi Costa Ricán bukkantak egy magyar férfire Andiék.
- Talán az egyik legérzelmesebb élményünk San Joséban esett meg velünk, Costa Rica fővárosában. Itt futottunk bele Péterbe és Alexbe, akik Magyarországról és Skóciából jöttek. A megismerkedésünk első pillanatától kezdve úgy éreztük, mintha évezredes barátok lennénk. Tobi születésnapja után egy nappal érkeztünk meg ide, amikor is egy meglepetés tortával vártak minket, amit Péter sütött Tobinak, és aznap este néhány cacique guaro mellett (lényegében costa ricai pálinka) végig beszélgettük és nevettük az estét. Végül egy hetet maradtunk a srácoknál, rengeteg magyar ételt főztünk közösen (a tejbegríz különösen jól esett),miközben megosztottuk egymással őrült kalandjainkat a világ ezer pontján, és beszélgettünk történelemről, érzelmekről, zenéről, lényegében mindenről. Ez az egy hét egy kis szigetnek tűnt a hosszú utazásunk közepén, amikor egy pillanatra hazaérkeztünk, és egyértelműen két barátra és egy új általunk választott családra találtunk Péter és Alex személyében! - mesélte Andi.
A szerelmes pár 2022 utolsó napján hagyta el a kontinenst. Tobi hazarepült Svédországba, hogy folytassa zenei karrierjének építését, Andi pedig Kenyába utazott, ahol tanácsadóként dolgozik szexuális visszaéléssel foglalkozó nonprofit szervezeteknek. Úgy tervezik, néhány hónap múlva ismét közösen élnek majd Európa valamelyik városában.
Annyit megtanított nekünk ez a véletlenre hagyatkozó életforma, hogy érdemes tervezni ugyan, de aggódni a jövő miatt felesleges, mert “valahogy úgyis lesz”, és általában, ha az ember jószándékú, akkor az események a nap végén jól is alakulnak!
- zárta az interjút Andi.
