A hős tacskó volt a legkisebb magyar mentőkutya a törökországi földrengésnél
Egy zagyvarékasi kutató-mentő csoport tagja a 13 éves Smile. A tacskó kifejezetten sokat segített akkor, amikor szűk járatokban kutattak túlélők után. Gazdájával, Turi Lászlóval régóta összeszokott párost alkotnak.
Néha a legkisebbekből lesznek a legnagyobb hősök, és ez a törökországi földrengésre is igaz. A 13 éves Smile ugyanis a legkisebb és a legidősebb mentőkutya volt a magyar kontingensben. A tacskó kis termete ellenére ugyanolyan ügyesen végezte dolgát, mint nagyobb termetű társai.
Azonnal kiszúrta őt gazdája
Smile a zagyvarékasi Életjel Mentőcsoport tagja gazdájával, Turi Lászlóval együtt.
Annak idején őt egy kisállatpiacon találtam, egy ketrecbe bezárva. Amikor megláttam, egyből azt mondtam, hogy velem kell jönnie. Én már Smile előtt is mentőkutyáztam, így nem volt kérdés, hogy ő is ezt a szakmát fogja választani
- kezdte a Metropolnak Turi László, az Életjel Mentőcsoport elnöke. Megtudtuk, hogy a kiskutya 2-3 éves, intenzív kiképzést kapott, mielőtt éles bevetéseken kellett dolgoznia.
"Neki megvan az élőkereső, halottkereső és vízihullakereső vizsgája is, így minden területen helyt áll" - mondta a kutató-mentő.
Nagyon vigyáztak a kutyákra
A Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű földrengés, majd a számtalan utórengés házak tömkelegét tette a földdel egyenlővé. Ameddig a szem ellátott, romhalmaz borított mindent, így nagy szükség volt a keresőkutyák segítségére.
Smile feladata elsősorban a romokon való keresés volt, méretéből fakadóan a kisebb, szűkebb helyeken alkalmaztuk őt, illetve azokon a helyeken vetettük be, amik kis területre koncentrálódtak. A nagyobb részeket értelemszerűen a nagytestű kutyák vizsgálták át. Fontos kiemelni, hogy az ebek egymást kontrollálták, így megoszlott köztük a terhelés. Amikor mi bontással foglalkoztunk, a kutyák tudtak pihenni
- mesélte László. Természetesen amennyire tudtak, a kutató-mentők a sajátjuk mellett a négylábúak testi épségére is vigyáztak.
Anélkül nem küldünk be kutyát, hogy nem jelölünk ki egy határt, ameddig kutathat. Arra is ügyelni kell, hogy ki tudjuk őt húzni, ha bármi történik. Hogyha például jön egy utórengés, és azt a kutya nem veszi észre, mert annyira dolgozik, akkor képesnek kell lennünk reagálni, hogy ki bírjuk őt menteni
- hangsúlyozta az Életjel elnöke.
"Úgy teljesített, ahogy szokott"
Turi László azt is elmondta: amikor eltűnt embert kell keresni, az egyáltalán nem egyszerű feladat.
"Azt mindenki látja, látta, hogy ez egy teljesen más közeg az ember szempontjából és a kutya szempontjából is.
Ilyen eseteknél akkorra romokkal találkozik a kutya, amilyenekkel addig soha. Mi pedig belecsöppenünk egy másik kultúrába, emellett mindenki feszült, keresi a rokonát, siratja az elhunyját. Igyekszünk a mentésre koncentrálni, de sokszor teljes káosz uralkodik a helyszínen. Ezen amennyire tudunk, próbálunk úrrá lenni, így a kint lévő mentőcsapatok próbálják összefogni a mentést, érkezzenek azok bármelyik országból
- mesélte a drámai részleteket a kutató-mentő. A zagyvarékasi csapat, ahogy a többi is, éjt nappallá téve dolgozott, végül hétfő este érkeztek meg Budapestre.
Valamennyit próbáltunk relaxálni, de nagy pihenésről nem beszélhetünk. Eddig az aszfalton aludtunk, -6, -7 fokban, így jól esett végre a saját ágyunkban aludni. Sőt, ameddig kint voltunk menteni, nem volt alkalmunk zuhanyozni sem, így egy jót fürödtünk itthon
- jegyezte meg László. Természetesen kíváncsiak voltunk arra, hogy a kis tacskó hogyan dolgozott a mentés során.
Smile most is úgy teljesített, ahogy szokott. Jól!
- zárta mosolyogva az interjút Turi László.
