„Életem, ha tehetném cserélnék veled!” - Felrobbant kazán ölte meg Emesét, erre szánta el magát a gyászoló anya
Gyöngyi a családjával történt tragédia miatt döntött úgy, hogy segíteni fog másokon. Lánya emlékére szeretne felállítani egy szervezetet.
Nagy Gyöngyi egy olyan alapítványt szeretne létrehozni, amiben szakemberek átvizsgálják a fűtésrendszereket, hogy azok szabályosan, biztonságosan működhessenek. Gyöngyi a szervezet létrehozását a küldetésének tartja, ugyanis 2017-ben Gödön a Rába utcában az ő családi házában robbant be a kazán, meghalt a párja és a 22 éves lánya. Lapunknak mesélte el a terveit és idézte fel a tragédiájukat.
2017-ben robbanás rázta meg Gödöt
Gyöngyi lapunknak ismét felidézte, ami a családjával 2017 októberében történt. Azt mondta, számára ez a tragédia olyan, mintha tegnap lett volna…
Az akkori párommal, Gáborral kartonpapírokat készítettünk össze, ellenőriztem, hogy működik-e a szivattyú, majd begyújtottam. Már ment a fűtés, amikor hívott a testvérem. Kimentem a kazánházból, a helyemet pedig átvette a 22 éves lányom, Emese. Néhány perc telt csak el és hirtelen egy óriási robbanás rázta meg a házat. Akkor már biztos volt, hogy örökre megváltozott az életünk.
„Szaladjál! Menjél, Emesét nem látom sehol!”
"Azonnal rohantam ki a konyhából, ahonnan kiszakad az ablak és összedőlt minden – emlékszik vissza Gyöngyi. - Amikor kimentem, alig láttam át a gőzön, ekkor jött szembe velem Gábor. Valószínűleg sokkot kaphatott ő is, mert csak azt ismételgette, hogy szaladjak, mert nem látja sehol Emesét."
Gyöngyi átmászott a kidőlt falak romjain és bement abba a helyiségbe, ami nemrég még a kazánház volt.
Emese ott feküdt a téglákon
– érzékenyült el az édesanya.
Addigra már apukám és az egyik szomszéd is odaért, ők dobták le a lányom hátáról a kazánt. Anyaként ez felfoghatatlan érzés, hogy így láttam őt… Próbáltam nyugtatni, de én is sokkot kaptam. Simogattam a hátát, ő pedig csak nyöszörgött.
A mentősök azonnal gondjaikba vették Emesét
"Pár pillanat alatt egy kisebb tömeg gyűlt össze és megérkeztek a mentősök is – folytatta. - Engem azonnal elküldtek mellőle, hogy hozzáférjenek. Gáborral még nem foglalkoztak, hiszen nem látszódott rajta semmi komolyabb, engem pedig csak a legvégén vizsgáltak meg. Volt az utcában egy szomszéd, neki a mai napig hálás vagyok, ő szaladt be hozzánk, zárta el a gázt és a vizet. Én ezekre nem gondoltam, csak vártam. Felhívtam a fiam, aki ekkor kamionosként dolgozott Münchenben. Mondtam neki, hogy haza kell jönnie, mert felrobbant a kazán. Miután leraktam,
láttam, hogy Emesét emelik be a mentőbe és elszállítják.
Engem akkor még a rendőrség kihallgatott, mert először gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés miatt indult eljárás.
„Az orvos csak rázta a fejét”
Felfogni is lehetetlen, hogy Gyöngyiék ebben a pár órában mit éltek át, főleg akkor, amikor beértek a kórházba.
"Emesét a Honvéd kórházba vitték, Gábort pedig máshová, ugyanis őt is el kellett vinniük" – emlékezett vissza Gyöngyi.
Berohantam a kórházba Emese után, ahol mondták, hogy üljek le, hívják a főorvost. Hamar meg is jelent, azt javasolta, hogy menjünk be az irodájába. Én ekkor megfogtam a vállát és azt kérdeztem tőle, hogy csak annyit mondjon meg, hogy él-e a gyerekem. Ő pedig csak rázta a fejét… Ekkor majdnem összeestem, ketten nyúltak alám. Üvöltöttem és elsírtam magam. Nyugtatót akartak adni, de mondtam, hogy nekem tovább kell mennem….
Gábor homokágyban, altatásban várta a sorsát
Gyöngyiéket a másik kórházban egy doktornő fogadta, aki már tudta, mi történt Emesével.
A doktornő jobban sírt, mint mi. Azt mondta, hogy sajnos neki sincs jobb híre, ugyanis Gábor 97 százalékban megégett a gőztől. Ezért nem látták rajta először a sérülést, ugyanis csak a kórházban a hűtőfürdő után mutatkoztak a jelek a bőrén. Amikor bementem hozzá, akkor már homokágyban volt, altatásban. Ő egy héttel később halt meg.
Szakértők vizsgálták meg a robbanás maradványait
Az édesanya szerint a szakértők elvitték a tűz után a kazán maradványait. Arra voltak kíváncsiak, hogy égettek-e olyan dolgot, amit nem szabadott volna, ám kiderült: Gyöngyiék szabályosan használták a kazánt.
"Üzemkész állapotban volt. Az volt a baj, hogy lerakódás volt a szivattyúban és ezért nem tudott forogni a lapát. Sajnos a fűtésszerelő követett el több hibát. Hivatalosan a szivattyú és a kazán közé kellett volna berakni egy olyan szelepet, ami leoldott volna. Illetve nem lehetett volna nyitott rendszert csinálni erre a házra, csak zártat. Továbbá volt még egy hiba, szűrőt kellett volna belerakni, de azt se tette bele" - sorolta az elkövetett hibákat.
Korábban is berobbanhatott volna a kazán
"Emlékszem, hogy még a tragédia előtt néhány évvel egyszer, amikor fűtöttem, a kazán nagyon furcsa hangot adott ki – mondta Gyöngyi. - Azonnal kihúztam a tüzet a kazánból, lelocsoltam és kiszaladtam. Valószínű, hogy akkor is felrobbantunk volna. Akkor is a szivattyú volt a ludas. Azt kicseréltettem, így álmomban se gondoltam volna, hogy ismét hasonló problémánk lesz.
Miután felrakták az új szivattyút és eltelt egy év, én a biztonság kedvéért kihívtam egy szakembert, hogy ellenőrizze, minden rendben van-e.
Neki akkor szólnia kellett volna, hogy hiányzik egy fontos szelep…"
Egy év fogházra ítélték a fűtésszerelőt
Gyöngyiék ismerték azt a szakembert, aki annak idején a fűtésrendszerüket elkészítette. Ám az újbóli találkozás nem volt örömteli, ugyanis a tárgyaláson láthatták újra egymást.
Ott ültünk egymás mellett és ő végig sírt
– emlékezett vissza az asszony.
Egyértelműen elmondta a szakértő, hogy a fűtésszerelő milyen hibákat vétett. Kimondták, hogy valóban hibás volt a rendszer. Engem a bíró kiküldött egy pillanatra, amikor Emese sérüléseit olvasta fel. Ahogy mentem kifelé, a szerelő megfogta a kezem és megkért, hogy várjam meg kint. Én megtudtam, hogy a férfinak a párja terhes, így a bírótól azt kértem, hogy a legkisebb büntetést szabja ki rá, ugyanis nem akartam még egy családot tönkre tenni. Nekem attól semmivel nem lett volna jobb. Amikor kijött, akkor a nyakamba borult és együtt zokogtunk.
Gyöngyi lapunkon keresztül üzent a lányának
„Életem! Ha látsz minket, tudd, hogy nagyon sajnálom. Szeretlek! Piszkosul hiányzol, ha tehetném cserélnék veled!”
„Emeséről fogom elnevezni az alapítványt!”
Gyöngyi azóta is azon gondolkodik, mit lehet tenni a hasonló tragédiák megelőzése érdekében.
"Már évek óta azon gondolkozom, hogy szükség lenne egy olyan alapítvány felállítására, amihez az emberek fordulhatnak, ha nincs pénzük, de át akarják vizsgáltatni az egész fűtésrendszerüket
– kezdte Gyöngyi.
Szeretnék olyan tagokat a szervezetbe, akiknek ez ugyanolyan fontos, mint nekem, illetve szükség lesz profi fűtésszerelőkre, katasztrófavédelemre és természetesen tőkére.
Jelenleg várom azoknak a jelentkezését, akik szeretnének mellém társulni, bármilyen formában! Az alapítvány neve természetesen kötődni fog Emeséhez.
A ma is gyászoló édesanya azt reméli, összefogással tehetnek azért, hogy másnak ne kelljen átélnie azt a mérhetetlen fájdalmat, amit ő érez azóta is.
