Több mint 800 ezer horgászigazolvánnyal rendelkező pecás van Magyarországon, és ez a szám egyre csak növekszik. A Bors hetente jelentkezik horgászrovatával, amellyel még több embert kívánunk kicsalni a tó- vagy folyópartra. Ezúttal arra keressük a választ, hogy kell-e féltenünk a gyermekünket a harcsatámadástól.
Az egész országot megrázta a Ráckevei-Dunán történt eset, amikor egy elpusztult 40 kilós harcsa szájában egy 20 kilós kutya maradványaira bukkantak. Az éhes ragadozó torkán akadt a termetes eb, melynek következtében mindkét állat elpusztult.
– Bevallom, engem nem lepett meg az RSD-n történt eset. Horgászoktól sokszor hallottam, hogy kutyát támadott, evett meg a harcsa.
A szakirodalom is megemlíti, sőt, fényképpel is alátámasztja, hogy megtámadja a testéhez képest nagy prédát, és ez végül a vesztét okozza.
A torkán akad, ahogy most is történt – fogalmazott a Borsnak Petróczi István, a Mysticat Team Modern Harcsázás pecása, aki hozzátette: azt sem ritka, hogy saját fajtársait kebelezi be.
Több olvasónkban is felmerült a kérdés, hogy ha egy 20 kilós kutyát így bekap a harcsa, akkor a gyerekek veszélyben vannak-e a vízben.
– Nem hiszem. A kutyatámadás sem mindennapos, ezért is beszél most mindenki erről. A harcsa egy rejtőzködő ragadozó. Keresi a búvóhelyeket, akadós részeket, melyek az ember számára nem vonzó fürdőzési helyszínek. A ráckevei eset tényleg nagyon ritka, ahogy az is, hogy ekkora állatot próbál meg elejteni, elsősorban apróbb halakkal táplálkozik – tette hozzá a profi harcsahorgász, aki arról is szót ejtett, milyen extrém dolgokra bukkant már egy-egy csúcsragadozó gyomrában. – A kisebb emlősök, például pézsmapockok mindennaposak, de találtunk már söröskupakot, illetve egy félig megemésztett teknőst is, talán utóbbi volt a legextrémebb.
Lapunk megszólaltatott egy olyan horgászt is, aki saját bőrén tapasztalta meg, milyen az, ha emberre támad a harcsa.
– Épp Ráckevén horgásztam a barátaimmal, amikor a stégről mentem be a vízbe.
Még csak a létra második fokán jártam, körülbelül a combomig ért a víz, amikor a harcsa elkapta a vádlimat. Mondanom sem kell, nagyon megijedtem, azonnal „kiugrottam” a vízből. A lábamon jól látszott a körülbelül tenyérnyi, vagy picivel nagyobb harapásnyom. Biztosan harcsa volt, mert a többi ragadozóhalnak nem ilyen a fognyoma
– fogalmazott a Borsnak Sándor.
Petróczi István is hallott már ilyen esetről.
– A hazai vizek csúcsragadozójáról beszélünk, melynek nincs természetes ellensége. Hangsúlyozni szeretném, hogy rendkívül ritka esetben támadja meg az embert. A harcsa csak az ívási időszakban, amikor védi a területét, akkor válik agresszívvá, ilyenkor valóban nekimehet akár az embernek is, ha fenyegetve érzi magát. Ez az időszak május elejétől június közepéig tart, ilyenkor a víz hőmérséklete nem igazán kedvező a fürdőzéshez, mert körülbelül 20 fokos.
A harcsa ívóhelye általában a part menti akadós terület, vélhetően a stég pont ott volt, ezért támadta meg Sándort a ragadozó
– mondta a harcsahorgász, aki azt is elárulta, hogy vehetjük észre a „bajszost” a vízben.
– Nemcsak látni lehet, hanem hallani is a területét védő harcsát. Az úgynevezett pörsenés, – ami rengeteg apró buborék formájában látható – utalhat a jelenlétére, ahogy az iszapot felkavarja a mozgásával. De még egyszer kiemelném: az esetek többségében inkább helyet változtat és elúszik, mintsem támad.