Mit is jelent ez az időszak a ma emberének?
Ma van hamvazószerda, a nagyböjt első napja. A nagyböjti időben a katolikus liturgiákban megjelenik a böjti lila szín és elkövetkezik a negyven napos előkészület, ami egyben a lemondások ideje is, egészen húsvét vasárnapig. A katolikus egyház ezzel a negyven nappal emlékezik meg a zsidók pusztában való vándorlásáról – ami a Biblia szerint negyven évig tartott, míg végül elértek az ígéret földjére –, illetve Jézus negyvennapos böjtjéről a sivatagban. A Ripostnak Baggi Michele, a ferencvárosi Assisi Szent Ferenc Plébánia plébániai kormányzója beszélt erről.
Már a korai keresztények is böjtöltek a nagypéntekre (Jézus halálának napja) és nagyszombatra emlékezve, majd ebből fejlődött ki a ma is ismert negyvennapos böjt. Őseink még szigorúan vett böjtöt tartottak: voltak idők, amikor egész nagypéntekre némaságot fogadtak a keresztények, vagy késő délutánig, naplementéig egyáltalán nem ettek semmit. Akkoriban és most is úgy tartják: az ételről való lemondás lényege az, hogy amit az ember Istenért megvon magától, azt lelke százszorosan visszanyeri.
Mi nem tudunk kivonulni a sivatagba, mint Jézus tette, de el tudunk csendesedni és a lényegre, Istenre tudunk figyelni ebben az időben
– mondta a nagyböjti idő lényegéről Baggi Michele. Michele atya hozzátette: bár a böjttel párosult a hústól való tartózkodás gyakorlata, lemondani bármi másról is lehet. Nem csak hússal lehet böjtölni
– Mindenki tudja, hogy a nap folyamán mi az, ami a leginkább foglalkoztatja őt és hogyan tölti az idejét. Le lehet mondani a tévénézésről, az internetről vagy az okostelefonról is, hiszen ma már szinte függünk ezektől és sok időt pazarolunk rá. Minden, ami nem lényeges az életünkben, arról le lehet mondani, hogy több időnk legyen Istenre. Helyette tudunk olvasni, imádkozni vagy többet beszélgetni a családtagjainkkal – árulta el.
Az étel nagyon fontos a fizikai létezésünkben, az ember azonban testből és lélekből áll. Az ételről való lemondás éppen ezt jelképezi: a test helyett a lélekre figyelünk nagyböjtben, és Istenre még az ételnél is jobban szükségünk van
– vezette be szerkesztőségünket a nagyböjt valódi értelmébe Michele atya, aki azt is hangsúlyozta, hogy míg a böjt alatt a testünktől megvonjuk az ételt, addig a lelkünknek adunk táplálékot olvasmányok, ima és elmélkedés formájában.
– A nagyböjt nem egy diétás gyakorlat. Nem a fogyás a cél, hanem a lelkünkre való figyelés.
A nagyböjt két kiemelt napja a hamvazószerda és a nagypéntek, hiszen ekkor nemcsak a szokásos böjt van érvényben. Ezeken a napokon a 14 évet betöltött hívők nem ehetnek húst, a 18 és 60 év közöttiek pedig ezen felül csupán háromszor étkezhetnek, amiből csak egyszer lakhatnak jól. Ez alól kivételt képeznek a nehéz fizikai munkát végzők és azok, akiknek az egészségi állapotuk indokolja, hogy ne böjtöljenek ilyen komolyan.
Baggi Michele atya szerint ezeken a napokon is az vonhatja el a figyelmünket az éhségről, ha inkább a lelkünkre figyelünk és Istennel próbálunk meg kapcsolódni.
– A negyvennapos böjt olyan időszak volt Jézus életében is, ahol senki nem volt számára, csak az Isten. Csak vele tudott kapcsolatba kerülni. Mivel a sivatagban nem tudott biztosítani táplálékot magának, így rá kellett hagyatkoznia Istenre teljesen. Ez jól mutatja, hogy a nagyböjtben az Istennel való kapcsolat a minden – mondta el a plébániai kormányzó a Ripostnak.
