Szabó Luca, az Ökumenikus Segélyszervezet humanitárius koordinátora jelenleg is kint tartózkodik Törökországban. A fiatal magyar nő hétfőn a saját bőrén tapasztalta meg, milyen érzés, ha egy földrengés zajlik a lábunk alatt. Ijesztő és félelmetes dolgokról mesélt.
Az Ökumenikus Segélyszervezet tagjai jelenleg is kint dolgoznak Törökország azon térségében, amelyet két földrengés pusztított el február 6-án. A 3 főből álló csapat igényfelmérést végez, illetve a többi nemzetközi segélyszervezettel áll kapcsolatban, hogy a legszükségesebb eszközöket minél hamarabb eljuttathassák azoknak az embereknek, akiknek mindenük odalett. A Ripost a csapat egyik magyar tagjával, Szabó Luca humanitárius koordinátorral beszélgetett telefonon keresztül. Kiderült, hogy a törökországi térség még mindig nagyon veszélyes, ugyanis hétfőn még a segélyszervezet tagjai is átéltek egy harmadik földrengést, ami a környéket sújtotta.
A kezdeti igényfelmérések szerint higiéniai eszközökre van a legnagyobb szükség, ezért gyorssegélyen keresztül biztosítottunk pénzt a helyi partnerszervezetünknek tisztasági csomagok osztására. Most egymást váltva 3 és fél hétig lesz kint az Ökumenikus Segélyszervezet Törökországban, illetve van velünk egy helyi tagunk, aki a fordításban és a logisztikában segít nekünk
- árulta el a lapnak Szabó Luca, aki megfogalmazta a szervezetük célját is.
- Mi személyesen beszélgetünk a károsultakkal, felmérjük, hogy mire van szükségük. Ez alapján pedig egy olyan közép- és hosszútávú tervet dolgozunk ki, amely a lehető legtöbbet tud segíteni az itteni embereknek.
A 27 éves Luca, kollégáját váltva, hétfőn érkezett meg a katasztrófa helyszínére és saját bevallása szerint ő maga még sosem tapasztalt földrengést, egészen estig, amikor is a szállásuk alatt is remegni kezdett a föld. A fiatal koordinátor emellett több szomorú kinti tapasztalatáról is beszámolt.
Felfoghatatlan, ez jutott elsőként eszembe, amikor megérkeztünk. Döbbenetes azt látni, hogy belátsz az emberek lakásába a kidőlt falakon keresztül. Ki vannak teregetve a ruhák, van étel a hűtőkben, ebből is látszik, hogy nagyon felkészületlenül érte az embereket a katasztrófa.
A koordinátor szerint a kihalt utcákon néha megjelenik egy-két ember, aki a romok alól próbálja összeszedni a holmijait, azonban ez szigorúan meg van tiltva az embereknek. Vannak azonban, akiknek nincs más választásuk, mert mindenük odalett a házukkal együtt.
Én a félelmet és a tehetetlenséget látom az emberek arcán. A legtöbben azt mondták nekem, hogy a legközelebbi tervük az, hogy szeretnének egy konténerbe költözni a sátor helyett. Sokan csak ennyire látnak előre a jövőbe. Nap mint nap rettegnek attól, hogy bármikor jöhet egy újabb rengés
- tette hozzá együttérzően Luca.
A humanitárius koordinátor szerint a hétfői 6.4-es földrengés óta az emberek már annyira félnek, hogy nem próbálnak meg bejutni a leomlott épületekbe, a korábbi otthonaikba. A bajt csak tetézi, hogy kisebb utórengések napközben többször is előfordulnak.
Mi Adanában voltunk éppen, ez a szomszédos tartomány. Azért itt van a szállásunk, mert ezt a területet a február 6-ai földrengések kevésbé sújtották, ezért ez tűnt a legközelebbi biztonságos pontnak. Sikerült is élesben tesztelnünk, mert ezt a 6.4-es földrengést kibírta a szálláshely
- mondta a földrengést átélő Luca.
- Én még sosem éltem át földrengést, nagyon ijesztő volt. Olyan érzés volt, mintha robogó vonaton ülnél, csak nem tudod, hogy mitől remeg a föld. Van ezekre az esetekre egy biztonsági protokollunk, az felkészített erre minket. Bebújtam az asztal alá, a kis készenléti hátizsákomat pedig magamhoz öleltem.
Nagyon reménykedtem, hogy nem fog sokáig tartani. Végül másfél percig zajlott, ami viszonylag hosszúnak számít. Elvileg egy percig sem tartott a két nagy földrengés, amelyek sokkal erősebbek voltak. Amikor véget ért ez a rengés, akkor hívtam a szomszéd szobában levő munkatársamat, és elhagytuk a szállást. Aznap este egy autóban éjszakáztunk, biztonságosabbnak tűnt
- árulta el megrázó tapasztalatait Szabó Luca.
A koordinátornak olyan személyes tapasztalata is voltak kint, amelybe talán bele sem tud gondolni az az ember, aki csak a hírekből ismeri a török helyzetet. Például, hogy milyen bonyolulttá válnak az egyszerű hétköznapi cselekmények.
Elmentünk egy közösségbe, és ott feltűnt, hogy a férfi tolmácsunk hallgatta a férfiak panaszait, eközben a török nők elkezdtek körülöttem gyülekezni. Egy adott ponton, amikor a tolmácsunk nem figyelt, akkor egy néni odajött hozzám és elkezdte nekem kézzel-lábbal mutogatni, hogy nekik mekkora szükségük lenne fehérneműre, borotvára meg női higiéniás szerekre. Engem ez nagyon meghatott, hogy látszott, hogy nem szeretné ezt egy férfinak elmondani, de el tudom képzelni, hogy mekkora szüksége lehetett rá, hogy inkább kivárta az alkalmat és gyorsan elmutogatta nekem. Ezután pedig megtapogatta az arcomat és azt mondta, hogy a lányává fogad és nagyon szépen köszöni. Ez engem egészen megérintett
- zárta sorait Szabó Luca.
Te is segítheted az Ökumenikus Segélyszervezet munkáját, a www.segelyszervezet.hu weboldalon minden szükséges információt megtalálsz ehhez! Illetve az 1353-as adományvonalat tárcsázva bármikor 500 forinttal tudod segíteni a segélyszervezet munkáját.