Megrendítő történet: így mentettek ki a magyar tűzoltók egy romok alatt rekedt nőt
Egy Szelma nevű, negyvenes éveiben járó nő megmentéséről szóló történetet osztottak meg a magyar mentőcsapat tagjai.
Az internetszolgáltatás helyreállításával egyre több információ érkezik a magyar tűzoltókból álló elitalakulat, a HUNOR mentőcsapat tevékenységéről. Az alábbi videó szerda dél körül készült, de csak most sikerült elküldeni a helyszínről – írja közleményében a katasztrófavédelem.
"Törökország, Antakya. Szerda hajnali négy óra. 47 órával járunk a pusztító földrengés után. Mínusz 9 Celsius-fok. Csak a magyar tűzoltók dolgoznak a romok fölött és alatt, az összes többi keresőcsapat leállt az éjszakára. Az 55 főből álló magyar csapat megállás nélkül kutat a romok alatt rekedt túlélők után. Egy hatalmas épület romjainál kutatnak kutyákkal, keresőkamerákkal és akusztikus személykeresőkkel. A néhai Rönesans Rezidans egy három blokkból álló hatalmas épület volt, ami egyben szállodaként, egyben apartmanlakásokból álló társasházként is funkcionált. Az úszómedencékkel, fitneszteremmel, mélygarázzsal felszerelt hatalmas épület a földrengéskor egyszerűen az oldalára dőlt.
A túlélők kimentése hosszú órák óta zajlik. Az idő szorít.
A HUNOR egyik négy tűzoltóból álló egysége a magyarok részére kijelölt kárterület egyik új, még átvizsgálatlan részét járja be. A kis csapat Farkas Roland tűzoltó őrnagy vezetésével a folyamatos és erős utórengések ellenére egyre messzebb merészkedik az épület 3-as blokkjainak romjai között."
PSSSZZZZT! Csendet!
Egy nagyon halk elcsukló női hangot hallanak, mire azonnal a hang irányába mennek. Már négykézláb férnek csak el, aztán már csak kúszva. Egy romok alatt rekedt nő kiabál törökül – olvasható a közleményben. Mint írják, a négy tűzoltó nem beszél törökül, a nő pedig magyarul, de egy kis angollal mégis tökéletesen megértik egymást.
– Hogy hívnak? – kérdezték. – Szelma – válaszolta a nő.
Kiemelték: a mentés során fontos, hogy kommunikáljanak a bajba jutott emberrel, hogy minél nagyobb biztonságban érezze magát, hiszen még hosszú ideig türelmesnek kell lennie. A mentés közben folyamatosan fogta a nő kezét Kormos Laszló, aki a nevét is kérdezte.
– Szalma – tolmácsolta Laci a többieknek.
Nem Szalma, Szelma!
– mondta a romok fogságában lévő nő, akinek még annyi lélekjelenléte is volt, hogy kijavítsa a tűzoltókat. – Nyugodj meg, Szalma! Ki fogunk menteni!
Hét órán át ástak, pakolták a romokat, vágták a betontömböket és bútormaradványokat, hogy kiszabadítsák Szelmát, aki innentől kezdve Szalma maradt a tűzoltóknak. Szelma végül még a hordágyon is azt mondogatta – akkor már viccelődve, megkönnyebbülve, és még mindig a tűzoltók kezét szorongatva –hogy "A nevem nem Szalma, hanem Szelma!".
A közleményben azt írják: öt méteren keresztül ástak és bontottak a negyvenes éveiben lévő nőért, akit szó szerint tíz körömmel kapartak ki a törmelékek alól a tűzoltók. Az egész HUNOR megjegyezte a napokban kimentett nő nevét, kíváncsiak rá, hogy Szelma hogyan vészelte át a történteket. A csapat minden kimentett embert a szívébe zárt, de Szelma kimentése, a hosszú küzdelem, amit a lány kezét fogva, keveréknyelven szóval tartva folytattak, örökre beléjük égett. Hozzátették:
Szelma kitartása és küzdelme példa értékű mindannyiunknak. Isten éltessen, Szelma! Örülünk, hogy egy lábtöréssel megúsztad a sok szörnyűséget! Ha eljut hozzád ez a történet, jelentkezz, kíváncsiak vagyunk, hogy vagy. Segítsetek megtalálni Szelmát!
