Perceken múlt a tragédia, négygyerekes családapa életét mentették meg a BOK csarnokban
Szívinfarktussal szállítottak kórházba a BOK csarnokból egy kárpátaljai menekült férfit. A zöldhatáron érkezett Béla élete mindössze két órán múlt. Az esetről az önkéntes segítők azonnal értesítették a férfi családját.
A beregszászi Béla a háború kezdete óta a házába zárkózva élte mindennapjait. Még csak bevásárolni sem ment el otthonról, mert attól tartott, hogy a rendőrök vagy katonák elkapják az utcán és azonnal a frontra viszik. Két héttel ezelőtt azonban gondolt egyet, és nekivágott élete egyik legkockázatosabb vállalkozásának.
Meguntam a falak közti önkéntes raboskodást, ráadásul munkát is szerettem volna végre vállalni, mert négy gyermekről kell gondoskodnom. Egyik éjjel megcsókoltam a feleségemet, elköszöntem a fiúktól és lányoktól, és elindultam otthonról. Egyenesen a zöldhatárhoz siettem, és a legnagyobb kockázatot vállalva átszöktem Magyarországra. Tudtam, ha még az ukrán oldalon elkapnak, a legjobb esetben is azonnal besoroznak, vagy akár be is börtönöznek. Hogy melyik a rosszabb, azt csak a Jóisten tudja megmondani
– mondta a Borsnak a családapa.
Ezután vonattal érkezett Budapestre, ahol a BOK csarnokban kialakított menekültbázison kapott segítséget. Az önkéntesek enni és inni adtak neki, illetve megmutatták az ideiglenes szálláshelyeként szolgáló tábori ágyát. A nap folyamén éppen a közösségi helyiségben tartózkodott, ahol hirtelen rosszul lett. Az életét az egyik segítő lélekjelenléte mentette meg.
A férjemet elöntötte a víz, légzészavara volt, és ájulás közeli állapotba került.
A Vöröskereszt munkatársa ellenőrizte Béci pulzusát, és azonnal értesítette a mentőket. Ha csak két órával később észlelik a problémát, a férjem már nem él. Mi még otthon maradtunk a gyerekekkel, az önkéntesek értesítettek bennünket. Ahogy tudtunk, útnak indultunk – emlékezett vissza Béla felesége, Anikó.
A határon aztán a négy gyermek közül csupán hármat engedtek át.
A legnagyobb lányunk már betöltötte a 18-at, ezért az ő esetében nem fogadták el, hogy a fényképe bele van ragasztva az útlevelembe. A kiskorúaknál ez még elegendő. A lányom kénytelen volt visszafordulni. Vele most csak telefonon tartjuk a kapcsolatot. Nem tudjuk, mikor lehetünk végre együtt. Az úton csak imádkozni tudtunk a gyerekek apjáért
– szomorkodott a családanya.
Béla már jobban van, a kórházból is kiengedték. A család élete így is kilátástalan. Hazamenni nem tudnak, de Magyarországon is csak segítséggel boldogulnak.
– Most úgy tűnik, kapunk egy ideiglenes szálláshelyet, de nekem mielőbb munkát kell vállalnom. A férjem egy ideig biztosan nem tud dolgozni, pedig sok mindenhez ért. A lényeg, hogy életben van. Mi rengeteg nehézséget átvészeltünk együtt. A háború csak megerősítette a kapcsolatunkat. Kárpátalján viszont egye rosszabb a helyzet. Már a 16 éves fiúkat is besorozhatják. Remélem, a lányom mielőbb kiváltja az útlevelét és utánunk jön.
