Saját életüket kockáztatva mentette három gyermekét az a halimbai házaspár, amelynek vasárnap hajnalban vált az otthona a lángok martalékává. A tüzet vélhetően egy zárlatos kávéfőző okozta. A házban a család teljes vagyona mellett három kutya is odaveszett.
A csodának és a szüleiknek köszönheti az életét az a három gyermek, akinek otthona vasárnap hajnalban égett porig a Veszprém vármegyei Halimbán. A 18 éves Eszmeralda, a 14 esztendős Laci, és az egy évvel fiatalabb Lorenzó a saját meglátásuk szerint másodszor született meg, amikor az édesanyjuk, Ilonka kisegítette őket a családi házuk ablakán.
– A katasztrófa két óra körül kezdődhetett, de sakkor az egész család mélyen aludt.
Három órakor hatalmas zörgést hallottam. Hirtelen azt hittem, hogy valaki betört hozzánk. Gondoltam, ennek utánajárok. Amint kinyitottam a hálószoba ajtaját, beömlött a füst. Sírva üvöltöttem a feleségemnek, ő pedig felrázta a gyerekeket. Átmentem a nappaliba, de ott már semmit sem lehetett látni a feketeség miatt. A bejárati ajtót nem használhattuk, hiszen az is lángolt.
Mire visszaértem a hálószobába, a nejem már lesöpörte az ablakpárkányról a növényeket. A gyerekeknek egyenként segített kimászni, majd követte őket. Az ablaknyitás miatt egyébként a tűz oxigént kapott, ezáltal felerősödött. Engem már gyakorlatilag a nyomás lökött ki a kertbe – idézte fel a történteket a családfő, Kiss László. Az apa könnyebben meg is sérült: kibicsaklott a lába és felrepedt a szemhéja.
Kissék megmutatták nekünk egykori otthonukat. A házat, amit a statikus elmondása szerint felújítani nem lehet, vagyis le kell bontani és egy újat kell építeni a helyére.
– Egy régi kőházat vettünk meg. 15 év kemény munkájával berendeztük és szépítgettük. Négy óra alatt veszett oda mindenünk.
Nem csak a tévénk, a mikrónk, a hűtőnk, a ruháink, hanem a legnemesebb emlékeink is. Az fáj a legjobban, hogy rengeteg fényképünk megsemmisült, hiszen azokat nem tudjuk pótolni
– mondta Ilona, majd körbevezetett bennünket a már romos épületben.
– Az utolsó napon Lorenzó még vidáman játszott az ebédlőasztalon. Letisztogatta és tologatta a kedvenc autóját. Még mindig látható a maradványa. Ahogy a bútoroké is – jegyezte meg a családanya csendesen.
– Még szerencse, hogy mi megmaradtunk egymásnak. Hálát is adunk az égnek, de a helyzetünk jelenleg kilátástalan. Az ágyunk mellett egy nagy dobozban aludt a kedvenc pincsink, Jennike a két kölykével. Mind a hárman elpusztultak a füsttől.
A családot László, néhány házzal arrébb lakó szülei fogadták be ideiglenesen.
– Este kilencig a fiaméknál voltunk vendégségben. Jól éreztük magunkat, aztán hazamentünk, és lefeküdtünk. Nagyon rosszat álmodtam, mintha megéreztem volna, hogy baj lesz. Hajnalban arra lettem figyelmes, hogy zörgetnek az ablakomon. Eszmeralda volt az. Mezítláb szaladt át hozzánk. Még félálomban hallottam, hogy az unokám kiabál:
„Papa, ég a házunk”. Papucsot húztam, és félmeztelenül a fiamékhoz siettem. Az utcáról néztük, ahogy minden az enyészetté válik. Semmit sem tehettünk
– mondta Imre, a gyerekek nagyapja.
Összefogtak a halimbaiak
Kovácsné Véber Eszter, a község polgármestere a Borsnak elmondta: az is csoda, hogy a család mind az öt tagja élve megúszta az esetet.
– Büszke vagyok a halimbaiakra, mert a katasztrófa után sokan ajánlottak azonnali segítséget. Az önkormányzat is megteszi a tőle telhetőt, de szűkösek a kereteink – fogalmazott a településvezető.