Bombatámadásban vesztette életét az ukrán-orosz-fehérorosz hármashatárnál a kárpátaljai magyar katona, Csalló Kázmér. A háromgyermekes családapa lánya, Judit a Borsnak elmondta: a hős a szerettei kérlelése ellenére sem menekült el a fegyveres szolgálat elől.
Csalló Kázmér egész életében hű maradt szülőföldjéhez, Kárpátaljához. Mindig is magyarnak vallotta magát, három gyermekét is erre nevelte. A fia és a két lánya már kirepült a fészekből, egyikük egy unokával is megajándékozta. A család most a temetésére készül, mert a férfi elesett az ukrán-orosz háborúban. A Bors elérte a középső gyermekét, Juditot, aki megtörten nyilatkozott a tragédiáról.
- Édesapám már 17 esztendős korában katonai egyenruhát öltött. Évekig harcolt Afganisztánban. Talán pont az akkori tapasztalatai miatt döntött úgy az ukrán hadsereg, hogy most is behívják. Ez nem a magyarok háborúja, így nem is az övé, de úgy döntött, hogy nem tagadja meg a parancs teljesítését. A háború előtt kértük, hogy költözzön Magyarországra, de erről hallani sem akart – mondta a gyászoló nő.
Nem bujkált, nem futamodott meg. Pontosan egy évvel ezelőtt kapta meg a behívóját.
Az őrmesteri rangig jutott – mesélte Judit, aki amikor csak tudott, telefonon beszélt a fronton szolgáló édesapjával.
- Volt, hogy hetekig semmit sem tudtunk róla. Amikor végre elértük, elmesélte, hogy szerencséjére egy viszonylag nyugodtabb környezetben helyezték el a társaival. Az állandó táborhelyükön saját kezűleg épített egy faházat magának és az embereinek. Március 20-án beszéltünk vele utoljára. Akkor kapták a parancsot, hogy menjenek tovább, Közelebb a pokolhoz – csuklott el a leány hangja.
Kázmér egységét március 24-én bombatámadás érte. Az őrmester nem élte túl. A család fájdalma mérhetetlen.
Az édesapám így szeretett volna meghalni. Gyakran mondogatta, hogy a Csalló névnek büszkén kell tovább élnie.
Azt szerette volna ha az emberek büszkén gondolná rá vissza
– fejezte be Judit.
A hősi halottat szombaton temetik a református egyház szertartása szerint.