Rémisztő: gyerekkora óta látja a szellemeket – állítja egy magyar édesanya

Vérfagyasztó, paranormális jelenségekről számolt be a Borsnak egy Komárom-Esztergom vármegyében élő édesanya. Az asszony a neve elhallgatását kéri, így a továbbiakban Erikának nevezzük. Kollégánk ellátogatott a család állítólag szellemjárta házába, ott hallgatta meg az asszony beszámolóját – de Erika azt kérte, hogy a fotóit se közöljük, mint ahogy azt a videót se, amelyben a hosszú beszélgetést rögzítettük vele és kisfiával.

Gyerekkorában kezdődött

– 7-8 éves lehettem, amikor megtörtént az első rémisztő élményem – kezdte a Borsnak Erika. 

– Akkor még a régi családi házunkban voltunk. Emlékszem, édesanyámra jól ráhoztam a frászt… Az egyik este arra keltem fel, hogy egy nagyon magas, szőke, kék, szinte üvegszemű ember áll a szobámban. Mellette pedig volt két nő. Az egyik nekem háttal ült az ágyam szélénél, a másik a földön vele szemben. Az a nő, amelyik velem szemben volt, azt látta vagy érzékelte, hogy látom őket, így biccentett a fejével. Ekkor kezdett megfordulni a másik, de én a fejemre kaptam a takarót és levegőt se mertem venni.

Erika másnap elmesélte édesanyjának a történteket, akit sokkolt a lánya meséje. Az asszony elővett egy régi képet a szekrényből, majd lánya kezébe adta és megkérdezte: őket láttad? Tudod kik ezek?

Beköltöztek az örökölt, 300 éves házba

Erika elmondása szerint a ház, amiben laknak, körülbelül 300 éves, ami a férje családi öröksége. Miután közös életbe kezdtek, úgy döntöttek, hogy felújítják és beköltöznek. Ám arra nem számított, hogy a házban még sűrűbbek lesznek a jelenések...

– A felújítás előtt állandóan történt valami… – meséli. 

– Az éjszaka kellős közepén megébredtem, felültem. Egy kedves női hangot hallottam. Azt mondta: „Ne húzd le róla!” Aztán a takaró rólam hirtelen átcsúszott a férjemre. Gondolom mondanom sem kell, hogy utána egy percet se aludtam.

„Nem is foglalkozott velem, csak ment a dolgára!”

Az asszony elmondása szerint megpróbálja elnyomni a képességét, mert amikor meglát egy szellemet, mindig nagyon megijed, nagyon mély szorongás lesz úrrá rajta.

– Amikor nekiálltunk az építkezésnek, akkor történt egy másik jelenés. A gyerekszoba mellett van a fürdő és én épp bent voltam, amikor belépett egy nő. Becsukta az ajtót, elsétált a túloldalig, kinyitotta a másik ajtót és ment a dolgára. Nagyon megijedtem, mert fogalmam sem volt róla, hogy ki volt ez. Elmeséltem a férjemnek, hogy hogy nézett ki és közölte velem, hogy a leírásom tökéletesen stimmel az apja testvérére, aki a házban halt meg. Után egy héttel később láttam róla egy képet és kirázott a hideg…

Mindig felkapcsolódtak a lámpák

– Sok időt töltöttünk a házban, hiszen sok dolgunk volt vele – folytatta. 

– Az egyik alkalommal azt vettük észre a férjemmel, hogy állandóan égnek a lámpák és nem értettük, hogy miért. Mivel régi a ház, akkor még olyan kapcsoló volt beszerelve, ami nagyot kattan, amikor kapcsolgatod. Lekapcsoltuk és kimentünk a szobából - és egyszer csak hallottuk a kattanást… Amikor visszamentünk természetesen égtek a lámpák...

"Eljött elköszönni a halott kisfiú"

– mesélte a nő. 

– Tőlünk nem messze volt egy félkész téglaépület. Hiába volt lezárva a falusi gyerekek ott játszottak. Sajnos tragédia lett a játék vége, mert az egyik gyerek az áthidaló gerendán hintázott, ahonnan leesett és a gerenda agyonütötte. Szörnyethalt. Mivel a férjem rokonságához tartozott a gyermek, ezért elmentünk a temetésére. Amikor jöttünk vissza, kinyitjuk a lakás ajtaját és azt látom, hogy a kisfiú a szobánk közepén áll, mosolyog, integet és eltűnik. Soha többet nem láttam.

Erika állítja: a gyerekei is szellemeket látnak

– Van két fiam. Az egyik 6, a másik 3 éves. Ők minden éjszaka egy ijesztő néniről beszélnek, aki kukucskál befelé hozzájuk az ablakon.

Kollégánk megkérdezte a legkisebb fiút is, aki épp a szobában játszott, hogy pontosan mi az, amit este lát. Sokkoló, amit mondott: 

"A pincénél egy férfi jelent meg a gyerekeknek"

– Eleinte nem hittem a fiúknak. Bíztam benne, hogy ők nem fognak szellemeket látni, mert nem akarom nekik ezt az egészet, amiben én is felnőttem. Az udvarról nyílik a pince és állandóan azt mondják, hogy a bejáratánál „ott van az ijesztő bácsi”. Akkor hittem el ezt az egészet, amikor itt járt a nagyobbik fiammal egyidős unokahúgom és ő is rákérdezett, hogy: Ki az a bácsi az udvaron? Egyszerűen nem tudok rá mit mondani.

„Mi csinálja ezt a hangot a padláson?!”

– Volt még egy eset, amivel elsőre nem tudtam mit kezdeni. Már napok óta hallottam egy hangot, ami a padlásról jött. „Kopp, csiszi csoszi.” Idegesített és mondtam a férjemnek, hogy hát mi lehet ez, már már nem bírom hallgatni. Ő pedig közölte velem, hogy a dédnagyapja járókerettel közlekedett, amit úgy használt, hogy előrerakta a keretet, amivel kopogott, majd csoszogott utána. Kiderült, hogy még mindig a padlásunkon van  a bácsi járókerete…

Állítja: alakot is öltenek a szellemek

– Előfordul, hogy rendes emberi formában látom őket. Ruhával, hajjal, hajszínnel mindennel együtt. Meg van, amikor vagy egy fehér ködként vagy fekete ködként jelennek meg. Volt olyan, hogy beszéltek hozzám, de azt a legtöbbször nem szoktam érteni. Általában csak néhány másodpercig látom őket. 

A gyerekek is látták a szellemet, amit az anya

– Emlékszem egy nagyon para esetre. Fölkeltem az éjszaka közepén, körbenéztem és hirtelen egy magas férfi jelent meg a szobában, akinek hosszú sötét színű ruhája volt. Nagyon félelmetes volt, így nem meséltem senkinek róla. Aztán az egyik nap, amikor le akartam kapcsolni a gyerekek szobában a tévét, közölték velem, hogy ne tegyem, mert akkor megint meglátogatja őket „az ijesztő”. Megkérdeztem, hogy miről beszélnek és pontosan leírták a férfit, akit én is láttam...

Remélik, megszűnik a szellemjárás

– Remélem, ha teljesen átépítjük a házat, akkor megszűnnek ezek a dolgok. Szeretnék normális életet élni és nem mindig halálra rémülni ezektől a kóbor lelkektől!