Megható: 300-an üzentek a cserbenhagyásos gázolás áldozatának, Erikának
Csengetéssel és tapssal jelezte a drótszamaras tömeg Cserepes Erikának, hogy mennyien támogatják. A bringás sokaság ajándékot is vitt a cserbenhagyásos gázolás áldozatának.
A Borsban is olvashattad annak a felvidéki lánynak a drámáját, akit április 1-jén gázoltak el kerékpározás közben. A cserbenhagyót azóta sem találják a hatóságok, ám "óvatlan" volt és járművének visszapillantó tükrét a helyszínen hagyta, ami az ütéskor letört. Ez alapján tudni, hogy egy fehér Citroënt furgont vagy egy Peugeot Boxert vezetett a sofőr. Az elgázolt nő kritikus állapotban került a kórházba, életben maradása több napig kérdéses volt
Végre jó hír miatt beszélhetünk, ugyanis Erika felébredt az altatásból és reagál a külvilágra. Beszélni szeretne, de még nem tud, viszont fejbólintással jelez a kérdésekre. Apukáját mosollyal fogadta
– mondta korábban Erika sporttársa, Bujna Zoltán a Metropolnak.
Erika cserbenhagyásának története körbejárta a szlovák médiát és közfelháborodást keltett. Sokan éreztük úgy, hogy ők is lehettek volna az áldozatok és lényegében követelték az emberek, hogy biztosítsák a hatóságok, a törvényhozók a kerékpárosok biztonságát. Különféle szerveződések jöttek létre, ezek közé tartozott az is, amit április 9-én tartottak Komáromba, ahol több száz kerékpáros gyűlt össze. A sok bringás egy amolyan részvétnyilvánító, támogató, együttérző felvonulást tartott. A sokaság Révkomáromból egészen az érsekújvári kórházig bringázott, ahol sajátos módon üzentek Erikának, akit ebben az egészségügyi intézményben kezelnek.
Nagyon megható volt, hogy ilyen sokan eljöttek, csaknem 300-an tekertünk. A környező települések mellett sokan érkeztek Budapestről, de még Szolnokról is, illetve a Bátor Tábornak (Erika itt önkéntes a szabadidejében) köszönhetően Magyarország számos pontjáról. Az esemény jelentőségét hangsúlyozza, hogy felszólalta rajta Peter Klucka, a Nemzeti kerékpáros koordinátor
– fogalmazott az egyesületi vezető a Ripostnak.
A kerékpáros sokaság hangos csengetéssel, illetve tapsviharral üzent Erikának, aki mindezt a kórházi szobájában hallotta és nagyon meghatotta az emberek támogatása, összefogása derül ki Bujna Zoltán elmondásából.
A felvonulok egy fotón is megerősítették a nem mindennapi összejövetelüket, a képet pedig egy keretben elhelyezve Erika kórházi ágya mellé tették.
A lány így bármikor felidézheti azt a sok szeretet a képre pillantva, ami felé árad.
Egy transzparens remekül összefoglalta a felvonulásunk célját: "Mi mindannyian Erikák vagyunk", azaz bármelyikünkkel előfordulhatott volna ez a rémséges és elítélendő eset
– foglalta össze Zoltán, azt is megosztotta, hogy Erika még mindig nem képes beszélni, ám a kezét tudja mozgatni, így például a telefonján keresztül követi a róla írt dolgokat, és többek között válaszol a neki érkező biztató üzenetekre.
