Egyetlen hibás döntés tette hajléktalanná a 80 éves budapesti férfit
Szomorúan mesélt tapasztalatairól az utcát és több hajléktalanszállót is megjárt Nagy Péter.
A hajléktalanok egy bizonyos része tehet arról, hogy a helyzete kilátástalanná vált. Ezzel szemben vannak, akik valóban a szerencsétlen körülmények áldozatává váltak és ezért kerültek az utcára. Akad olyan is, aki valahol a kettő határán helyezkedik el. Nagy Péter csaknem 80 éves és ha tehetné, egészen máshogy élné az életét. Egy szörnyű, mindent meghatározó hibájáról mesélt a Metropolnak.
Nem voltam elég óvatos. Nem jöttem rá a jelekből a veszélyre. Ha tudtam volna, sokkal óvatosabb lettem volna. Egy embernek sem szabadna így járnia
– fogalmazott Nagy Péter, akivel az egyik budapesti hajléktalanszállón beszélgettünk.
A férfi állítása szerint közel 20 évvel ezelőtt egy szokványos napon történt, hogy rosszkor volt rossz helyen. Egyetlen nagy, sőt, óriási hibát követett el, ami az egész további életére rányomta bélyegét. A férfi elvesztette mindenét, beleértve ingatlanát és minden egyéb vagyonát.
Az egész életem minden eseményét ez határozta meg
– hangsúlyozta.
Sokáig csak kerülgette a beszélgetés során, mi történt. Hangsúlyozta: kezdetben minden rendben volt, miután megismerkedett valakivel, aki miatt aztán az egész élete félresiklott. Ugyan nem mondta ki konkrétan, hogy mi történt, de körülírta.
„Az a valaki szándékosan átvert engem és tönkretett”
– mondta Péter, akinek egyébként semmilyen szenvedélybetegsége nincs. "Bűne" mindössze a naivitása: hitt a közeli ismerőse szavának, aki visszaélt a bizalmával és átverte őt. Hiába egyeztek meg másként szóban, végül a férfit kidobták az otthonából.
„Magából a lakásból ugyan önként jöttem el, de utána soha többé nem engedtek oda vissza. Az első napot nem az utcán töltöttem. Az egyik barátom pár napra magához hívott. Aztán egy rövid időre egy szállodába fizetett be. Kaptam tőle ételt, italt, szóval segített.”
A férfi történetéből az is kiderült, hogy egyetlen napot sem töltött egyedül az utcán. Szerencsére mindig volt hol lehajtania a fejét, de olyan többször is előfordult, hogy valaki mással együtt maradt éjszakára az utcán, hogy a másik ne legyen egyedül.
„Egy nőismerősömmel többször kint töltöttem az éjszakát. Én tudtam volna hova menni, de ő nem.”
Nagy Péter, amikor csak tehette, behúzódott valamelyik hajléktalanszállóra, főleg a téli hideg éjszakákra. A szálló, melyen a Metropol beszélgetett vele, már a sokadik otthona, pontosan nem is tudta megszámolni, hogy az utóbbi 20 éven belül hányadik.
