Kozma atya: Saját bőrömön tapasztalom, milyen a békétlenség
A húsvét kapcsán a háborúról is beszélt az irgalmasrendi szerzetes.
Nem felhőtlen az idei húsvét, miután a szomszédban egyre durvább háború dúl és a világ gazdasági bajokkal, erkölcsi meghasonlással küzd. Hogyan éli ezt meg a keresztény hívő? – kérezte a Ripost Kozma Imre irgalmas rendi szerzetestől.
– A kereszténységet elvető világnak van egy elképzelése az ideális társadalomról, s úgy gondolja, hogy csupán fegyverekre, pénzre és haderőre van szüksége ahhoz, hogy ezt a fajta társadalmat bárhol a világban megteremtse.
A háborúra mond igent az emberiség egy része, pedig ez a kísérlet a sok próbálkozás ellenére sehol sem működött
– mutatott rá az atya, aki szerint a magyar húsvét szó nem olyan kifejező, mint a pászka vagy a héber pészah, ami átvonulást, kivonulást jelent: ki kell segíteni az embert, a népet abból a helyzetből, amelyben nem látja az élete értelmét, és olyan helyzetbe hozni, amelyben megérti, hogy az élet ajándék.
– A saját bőrömön tapasztalom, milyen a békétlenség, mit jelent az, hogy az emberek nem találják meg azokat az értékeket, amikre szükség van az együttéléshez. Elég sok gond akad mostanában, de én az egész életemet mindig annak a szolgálatába állítottam, hogy ami szembejött, ami feladatot hozott az élet, azt megpróbáljam elvégezni – hangsúlyozta a szerzetes, aki a Magyar Máltai Szeretetszolgálat megalapításával az egyik legnagyobb hazai karitatív szervezetet hozta létre, amely határon innen és túl, a háború sújtotta Ukrajnában is számos módon segít a rászorulóknak.
Ha megértjük, hogy mi az élet értelme, akkor világossá válik, hogy senki sem élhet önmagának.
Akinek adottságai és lehetőségei vannak és azokat helyesen értelmezi, azok szolgálatába állítja ezeket, akik segítség, támogatás nélkül nem tudnak megállni a lábukon. Mindenki konkrét programokra és akciókra kíváncsi ilyenkor, pedig ez a hozzáállás a legfontosabb – emelte ki Kozma Imre, aki úgy véli, hogy az életnek a szeretet és az önfeláldozás ad értelmet, nem pedig a birtoklás és harc. A szeretet elsősorban nem mérlegelni, ítélkezni, okoskodni akar, hanem gazdagítani és Istenhez vezetni – mondta.
– Nem kell itt nagy dolgokra gondolni: empátiát, odafigyelést igényel azokkal szemben, akikkel találkozunk, és a találkozás dönti el, mit tehetünk a másikért. Akkor vagyunk jó úton, ha az adott találkozást felismerés követi és aztán meghozzuk a szükséges áldozatot, a szeretet nevében bevetjük magunkat – húzta alá, megerősítve, hogy a civil szervezeteknek, akárcsak a gazdasági társaságoknak vagy az államnak az a feladata, hogy megsegítse azokat, akiknek erre a létfenntartásukhoz szükségük van.
Arra születtünk, hogy egymás felé forduljunk és egymás segítségére legyünk. Ezért nincs valódi győztese egyetlen háborúnak sem, csak vesztesei lehetnek. Győzni az tud, aki nem bocsátkozik harcba
– hangoztatta Kozma atya, hozzátéve, hogy ha mindenki így tesz, akkor gyógyul a társadalom és az emberek hinni tudnak a jövőben.
