A hegymászóknak gyakran temetetlen holttestek mellett haladnak el.
Ismeretes, hogy a Föld legmagasabb pontja a Mount Everest, amely 8850 méterre található a tengerszinttől. Számos ember kihívásként fogja fel, hogy meghódítsa a világ tetejét, ezért akadnak olyan bátor kalandorok, akik expedícióra mennek. Sajnos azonban arról sem szabad megfeledkezni, hogy a mászás igen veszélyes, és sokan hunytak el közben. A legtöbbük testét nem hozták le, hanem örök mementóként állnak a hegymászók számára, hogy figyelmeztessék őket, milyen veszélyes sportot is űznek.
Suhajda Szilárd halála az egész országot megrázta, azóta pedig az átlag magyar ember is sokat gondolkodik arról, hogy milyen lehet megmászni a csúcsot. Milyen lehet olyan ritka oxigén mellett, rettenetes fagyban mászni. 2022. május 8-ig 311 ember hunyt el az Everesten, azóta pedig ez a szám nőtt. Cikkünkben azt mutatjuk be, hogy mi történik a holttestekkel, és hogy miképpen reagálnak a hegymászók az elhunyt sorstársukat látván.
Az Everestnek 7500-8000 méter fölötti szakaszát a halálzónának is szokás nevezni. Itt ugyanis az oxigénszint a tengerszintihez képest csupán 25-30 százalék, a légnyomás is kicsi, ilyen körülmények között pedig az ember nem tud sokáig életben maradni, és haldokolni kezd. Ebben a zónában már a a kisebb mozdulatokat is nagyon nehéz megtenni: gyakran több órányi kőkemény munka ára az, hogy csupán néhány métert tegyenek meg a mászók. Itt még a legegészségesebb szervezet is haldoklásba kezd, és nagy a kísértés arra, hogy leüljön, esetleg egy kicsit elaludjon az illető. Ezzel azonban a halálos ítéletét írja alá. Pedig a halálzónában a mászók fáradtnak, kimerültnek és dekoncentráltnak érzik magukat, az alacsony oxigén miatt nem tudnak tisztán gondolkodni. A jelenlegi protokoll értelmében a hegymászó kizárólag magáért felel, ilyen körülmények között ugyanis senki sincs abban az állapotban, hogy másokon is segíteni tudjon. Ezért nem nyújthattak segítséget Suhajda Szilárdnak, és ezért nem tudják lehozni a testeket sem. Mindezek miatt több mint 300 holttest hever jelenleg is temetetlenül az Everesten, és több mellett a hegymászók is elhaladnak.
Híres holttest a "Zöld csizma". Valószínűleg az 1996-ban elhunyt indiai hegymászó, Tsewang Paljon lehetett ő, aki a hegyen hunyt el. Helyenként hó takarta a testét, és a mászók 80 százaléka megpihent a barlangjában. 2014-ben egy kínai expedíciós csapat végül lehozta a híres holttestet, hogy végső nyugalomra helyezzék.
Davi Sharp 2008-ban próbálta meg egyedül megmászni az Everestet, és megállt pihenni a Zöld csizma barlangjában. Egy fagy miatt elálmosodott és elaludt, teste kihűlt és meghalt. David Sharp mellett körülbelül 40 ember haladt el, de senki nem állt meg neki segíteni.
Francis Arszentijev és férje 1998-ban indultak el megmászni az Everestet. A halálzónában összesen három napot töltöttek, és bár nagyon nehezen, de sikerült megmászniuk palack nélkül a csúcsot. A férfi visszaért az alaptáborba, és itt tudta meg, hogy felesége nem jutott le. Azonnal visszafordult, hogy megkeresse kedvesét, ekkor látták azonban utoljára. Francisre eszméletlenül talált egy üzbég csapat, akik feladták a mászást, hogy megmentsék a hölgyet. Bár lejjebb vitték és oxigén palackot adtak nekik, a saját életük érdekében ott kellett hagyniuk az egyik táborban. Serpák indultak érte, a nő azonban már a 4. napot töltötte a halálzónában. Csigolyatörést szenvedett, és olyan rossz állapotban volt, hogy már nem lehetett megmenteni. Holtteste a sziklán hevert sokáig, később pedig az úttól távolabb vitték, és amerikai zászlóval takarták le.
