Íme az ország kedvenc roma pékje: „Egy életen át fejlődni akarok!”
A mélyszegénységből indult családapa nehéz sorsú gyermekek mentorálásával hívta fel magára a figyelmet. A tervei szerint szeptemberben kezdi a tanítóképző főiskolát.
Galamb Alex soha nem várta tátott szájal, hogy bele repüljön a sült galamb. A saját bőrén megtapasztalta, hogy a jó eredményért az élet minden területén keményen meg kell dolgozni, ám az nem szegte kedvét, sokkal inkább motiválta. Mivel az édesapja halála után az édesanyja lelkileg összeomlott, és alkalmatlanná vált a gyereknevelésre, a fiú 14 évesen maga kérte, hogy fogadják be a miskolci gyermekvárosba. Alex nem szégyelli bevallani, hogy mások számára alapvető dolgokra is ott tanították meg.
- Korábban még azt sem tudtam, hogyan működik az angolvécé, az illemhely használata után nem mostam kezet, és pláne nem tisztálkodtam naponta.
Gyerekkoromban még fürdőszobánk sem volt, ezért az iskolában gyakran kiközösítettek az illatosabb osztálytársaim. Azért beszélek ezekről nyíltan, mert sajnos nagyon sok szegény gyerek él az országban, akik hasonló cipőben járnak. Ha gazdag emberek mondanák nekik, hogy van kiút a nyomorból, az kevésbé tartanák hihetőnek, mint amikor én biztatom őket
– mondta Alex.
A kezdetben bukdácsoló fiú egyre jobb jegyeket kapott. A pedagógusok hatására elkezdett magában célokat megfogalmazni. Szakmát szeretett volna tanulni, és amikor a könyvtárban meglátta az egyetemistákat, rájött, hogy szeretne közéjük tartozni. Végül felvették a szakmunkásképzőbe, ahol pékbizonyítványt kapott.
Megkérdeztem a mentoraimtól, vajon szintlépés lenne-e, ha újabb és újabb szakmákat sajátítanék el. Meglepetésemre azt mondták, hogy nem, azzal csupán ugyanazon a szinten terjeszkednék. Elmagyarázták nekem, hogy a következő lépcsőfok az érettségi lenne és így tovább
– mondta a fiatalember., aki aztán valóban le is érettségizett. Miközben folyamatosan képezte magát, kitört a pandémia.
- Éppen nem kellett annyit bejárni a munkahelyemre, a cukrászdába, és láttam, hogy a gyerekek is haszontalanul töltik otthon az idejüket. Az egyik rokon gyereket áthívtam magamhoz sütni. A program jól sikerült, és a következő alkalommal már az egyik barátját is hozta magával. Egyre több gyerek járt hozzám, és ezen felbuzdulva elindítottam a „Sütni Jó” kampányt, amiből mára alapítvány lett – mesélte büszkén Alex, akit az ország minden területéről rendszeresen meghívnak, hogy motivációs előadásokat tartson gyerekek számára.
Az elmúlt években Alex magánélete is jól alakult. Megismerkedett egy fiatal nővel, akit a kislányával, Vanesszával együtt befogadott. Összeházasodtak, és már a második közös gyermeküket várják.
Szeretnék a családomnak mindent megadni az életben, ehhez pedig sokat kell dolgoznom. A tanulást sem szeretném abbahagyni. Szerdán átvehettem a pék-cukrász technikusi bizonyítványomat, amivel már akár üzemvezető is lehetek, de az álmaim ennél is nagyobbak: idén felvételiztem a tanítóképző szakra az egyetemre.
- Ugyan csak nyár elején értesítenek arról, hogy bekerültem-e, nagyon jók a megérzéseim. Szeretnék diplomás roma lenni. Boldog lennék, ha kicsi gyerekeket taníthatnék írni-olvasni és számolni, miközben az alapítványomat sem hanyagolnám. Az is lehet, hogy elindítok egy saját pék-cukrász vállalkozást – magyarázta Alex, aki szerint minden sikert meg kell becsülni.
- Érzem a bőrömön, hogy a többségi társadalom elfogad. Rengeteg segítséget kapok az emberektől, akik úgy vélik, hasznos a tevékenységem. Bevezették a vizet a házamba, és elkészítették a kerítésemet is. Nagyon remélem, hogy évek múltán a sokszorosával tudom mindezt meghálálni a társadalomnak.
Alex a kérdésre, szeretne-e meggazdagodni, bölcs választ adott:
- Leginkább arra vágyom, hogy mindenünk meglegyen, ami fontos. Már akkor örültem, amikor először megnyithattam a csapot az otthonomban. Természetesen jó lenne, ha megengedhetnék magamnak egy nagyobb házat medencével, de nem ez a legfontosabb. Ha sok pénzem lenne, először beutaznám a világot a családommal, hogy sok szépet és jót lássunk, illetve megismerkedjünk különböző kultúrákkal. Egy életen át fejlődni fogok!
