„A csodában bízom" – kétségbeesetten kéri a salgótarjáni édesanya, hogy imádkozzanak fiáért
A 7. osztályos Dávidot május 9-én mentőhelikopterrel szállították kórházba, miután megállt a szíve a testnevelésórán. A kisfiú visszafordíthatatlan agykárosodást szenvedett, azt azonban még mindig nem tudják, hogy mitől állt meg a szíve. Édesanyja most először nyilatkozik az esetről.
Május 9-én a 7. osztályos Dávid rosszul lett a Salgótarjáni Általános Iskola Beszterce-lakótelepi Tagiskolájában: testnevelés órán hirtelen megállt a szíve. Az iskolában azonnal megkezdték a kisfiú újraélesztését, majd mentőhelikopterrel szállították a Heim Pál Gyermekkórházba. Dávidot azóta is kórházban ápolják és bár azt még nem tudták megállapítani, miért állt meg a szíve, súlyos oxigénhiányt észleltek nála és visszafordíthatatlan agykárosodást. Édesanyja, Szandra minden nap mellette van, ám a fiú felépülése hosszú folyamat lesz, a család anyagi helyzete pedig pillanatnyilag kilátástalan.
„Délben kaptam a telefont, hogy nagy a baj, mentőhelikopter jött a fiamért"
A kisfiú jelenleg megfigyelés alatt van, lélegeztetőgépen, szondával a hasában. Jövő héten neurológiai vizsgálatok várnak rá, azután pedig további megfigyelés, agykárosodása ugyanis visszafordíthatatlan. A kisfiúnak beültetnek majd egy pacemaker-t, hogy legközelebb ne történhessen hasonló szívleállás.
Sokkot kaptam és azóta sem tudom elmondani, hogy mi az, amit átéltem aznap és azóta minden nap. Az, hogy egyik pillanatról a másikra ez megtörtént, felfoghatatlan. Azt mondták az orvosok, hogy ezek után Dávidnak 24 órás felügyeletre lesz szüksége, és örök életére ágyban marad. De én hiszek benne, hogy vannak csodák és van számunkra is remény
– mondta meghatódva Szandra, aki most először nyilatkozott a nyilvánosságnak kisfia balesetéről és az őket ért tragédiáról.
Dávidot az édesanyja egyedüli családfenntartóként, albérletben neveli, lehetőségeik szűkösek, nevelőapukája rokkantnyugdíjas. Szandra eladóként dolgozik, ám a baleset óta táppénzen van, így az albérletüket is nehezen tudja kifizetni, nem beszélve a sok krémről, pelenkáról és eszközről, amit be kell majd szereznie. Mivel Dávidnak 24 órás felügyeletre lesz szüksége az orvosok szerint a későbbiekben is, ezért valószínűleg Szandra vissza sem tud majd menni dolgozni, így a lakhatásuk kétségessé vált.
– Rengeteg pénzt felemészt az is, hogy a rokonok bejárnak a kórházba hozzánk Salgótarjánból, hoznak ruhát meg ami kell. De az albérletünket sem tudom, hogy fogom kifizetni, nem is merek még ilyenekre gondolni. Most bennem csak a kisfiam tartja a lelket, hogy ő jól legyen, ez az egyetlen célom – árulta el az édesanya könnyek között.
Nem tudom felfogni a dolgokat, csak átsuhanok az adott napon. Minden reggel felébredek és szétnézek, hogy ezt csak álmodtam, vagy ez tényleg a valóság...
– sírta el magát Szandra, akinek barátnője, Niki segít egy gyűjtéssel.
„Csak a csodában bízom, hogy Dávid nem lesz egész életében ágyhoz kötve"
Szandra bízik benne, hogy a gyógytornász, a rehabilitáció és a további vizsgálatok, kezelések javítanak majd Dávid állapotán.
Azt mondják, hogy ha az első 2 évben keményen küzdünk, az sokat számít majd és talán történhetnek csodák. Én csak ebben bízom. Most még nem tudok kommunikálni a kisfiammal, el sem tudom mondani, mennyire nehéz ez
– nyilatkozta Szandra. A családnak az édesanya barátnője, Niki segít, aki másfél hete elindított egy gyűjtést, amivel Dávidékat segíthetik az emberek anyagi támogatással. Szandra azonban nagyon örül minden tárgyi dolognak is, ami megkönnyíti a hétköznapjaikat, például popsitörlőkendő, krémek, pelenka, sebfertőtlenítő vagy orvosi kesztyű.
– Nagyon megijedtem, hogy nem fogom tudni azt megadni a gyerekemnek, amire szüksége van mindezek után. Nekünk egy ima, egy jó szó is sokat ad, egy kis bátorítás, ha elolvassák az emberek a történetünket. Csak a jóindulatot és az erőt, energiát kérem az emberektől, hogy gondoljanak ránk, mondjanak el egy imát a fiamért, értünk – kérte kétségbeesve az édesanya, aki minden segítségért nagyon hálás.
