500 jelölt közül Anikót találták a legérdemesebbnek a (h)ősanya kategóriában.
Ahogy arról már korábban is hírt adtunk, a hatéves Galó Dominik Tamás már évek óta az SMA1, gerinc eredetű izomsorvadással küzd. A szülei félévesen vették rajta észre először a betegség jeleit, azóta több terápián és gyógykezelésen is átesett. A kisfiú édesanyját, Hornischer Anikót is jelölték az I. Carrie csodanő díjra, méghozzá a (h)ősanya kategóriában. Az 500 jelölt közül 10 emberre szűkítették le a versenyzőket, akik közül végül Anikót érte az a megtiszteltetés, hogy átvehette a díjat az ünnepélyes gálán.
Anikó élete szinte egy nyitott könyv a nagyvilág előtt. Mindennapjai a küzdelmekről, a kétségbeesésekről, Tomika fejlesztéseiről, a reményről és az idő elleni harcról szólnak. Ennek ellenére mindig pozitív hozzáállással állt neki bármihez, amibe valaha is belekezdett és bízik abban, hogy kisfia harca a szörnyű betegséggel is boldog befejezést kap.
– Tudomásomon kívül jelöltek erre a díjra, hiszen a hozzám közeli emberek mind tudják, hogy én ezt nem engedtem volna. Nem érzem magam hősnek, én csak a dolgomat teszem. – árulta el lapunknak Anikó.
Amíg Tamás és Anikó este elindultak az ünnepélyes eseményre, Tomikához megérkezett szeretett nagymamája, aki vigyázott a kisfiúra, amíg szülei távol voltak.
Tomika nagyon boldog volt, amikor elmondtam neki, hogy én nyertem. Azt éreztem büszke rám. Viszont nyilvánvalóan a legnagyobb örömöt az szerezte számára, hogy mi elmegyünk és ő a nagymamájával lehet.
– osztotta meg velünk az anyuka, majd hozzátette, amikor meglátta, hogy ő nyert, első dolga az volt, hogy megköszönje kisfiának, hogy ilyen jó anyává tette őt.
Anikó elmondása szerint felemelő érzés volt annyi csodálatos nővel egy teremben lenni, mindenki nagyon kedves volt és jókat beszélgettek.
– Nagyon megtisztelő érzés volt átvenni a díjat, éreztem mögötte a azt a hatalmas összefogást, ami mögötte volt. – mondta.
Nem csak ez szerzett örömöt Anikónak aznap este, ugyanis a gála után egy hatalmas meglepetés érte.
Amikor kijöttem és megnéztem a telefonomat, egy csomó üzenetet kaptam, hogy Geszti Péter posztolt egy születésnapi videót, amiben arra buzdítja az embereket, hogy aki csak tud, segítsen Tomikának. Amikor ezt megláttam patakokban folytak a könnyeim. A gálán is többször elpityeredtem, de azért ez feltette a pontot az i-re
– mesélte boldogan.
Este a főállású édesanya felejthetetlen emlékekkel tért haza kisfiához, akinek még jó éjt puszit is tudott adni elalvás előtt.