Rendes testsúlyához képest több kilónyi mínuszban lehetett a csúcs meghódítására induló hegymászó, aki oxigénpalack nélkül akart feljutni a világ tetejére.
Suhajda Szilárd május 25-én tűnt el az Everest felé vezető úton, a Hillary–lépcső aljában. Addigra már mintegy két hónapot töltött a Himalájában, hogy minél jobban akklimatizálódjon a mászáshoz. A magyar sportember serpák segítsége nélkül mozgott a hegyen, ami azt jelenti, hogy minden felszerelését maga cipelte. Ez már az 5364 méter magasan lévő alaptáborig is így történt. Ott, mint mindenki, aki megkapta a mászásra szóló engedélyt, még viszonylag civilizált módon töltheti el napjait. Napi háromszori étkezést biztosítanak számára, kap hálósátrat és zuhanyozhat is.
Suhajda néhány itt töltött nap után kezdte meg az akklimatizációs programját.
Korábbi interjúiban elmondta, hogy először nagyjából 6000 méter magasan ver tábort, maga viszi fel sátrát, matracát, gázfőzőjét, hozzá a gázpalackot, az élelmiszert és a felszerelését. És ugyanez az embert próbáló folyamat ismétlődik meg a magasabban lévő táborok kiépítésekor is.
Ebben a magasságban már minden nap kihívás a sportoló számára. 2019-ben, a K2 meghódításakor – ahol első magyarként ért a csúcsra –, 130-as volt a pulzusa fekvő állapotban a 8611 méter magas hegy alsóbb régiójában. Ezen a magaslaton, akár csak az Everest felé tartó úton, rengeteg változás indul el az ember szervezetében.
Az alap energiafelhasználásánál 30 százalékkal visz be kevesebbet étel formájában, hiszen lényegében fagyott ételt eszik. A víz ugyan már 70 fokon felforr, viszont semmi sem fő meg benne. A szervezet 80 százalékkal kevesebb oxigént vesz fel. Fejfájással, szédüléssel, hányingerrel és hasmenéssel küzdhet napokon át a mászó, miközben edzenie és legfőképp ennie kellene a csúcskísérletre készülve. De nemhogy enni, aludni sem tud. Így, lefogyva és fáradtan indul neki az útnak
- derül ki a Hír Tv Radar című műsorából.
Külön kasztot alkotnak
Suhajda több interjúban is megemlítette, hogy a K2 palack nélküli megmászása után, ahol az utolsó 150 méteren óránként 30 métert haladt, 15 kilót fogyott. A 8516 méter magas Lhoce tavalyi meghódításakor 12 kilónyi mínuszt szedett össze az expedíció végére. Összehasonlításképpen: aki oxigénpalackkal mássza meg az Everestet, szintén fogy, de jóval kevesebbet. A palack nélküli mászók külön kasztot alkotnak a hegymászók között, a 13500 Everesten járt emberből kétszázan. Amikor Suhajda a Lhoce-n járt, rajta kívül csupán egy mászó indult a csúcsra palack nélkül, pedig a kiadott engedélyek száma a környező célpontokat is beleértve több száznál járt.