„Dávid hatalmas harcos” – Rácáfolt az orvosaira az agykárosodást szenvedett fiú
Végleg hazaengedték a kórházból Dávidot, akinek minden előzmény nélkül állt le a szíve az iskolai tornaórán május 9-én. A salgótarjáni kisfiú rácáfolt az orvosai jóslatára és ma már egyedül jár, illetve érthetően beszél, habár az emlékezete még mindig hiányos.
Dávid és édesanyja május 9-e óta folyamatosan kórházban voltak, hiszen aznap mentőhelikopter szállította Budapestre a kisfiút, akinek minden előzmény nélkül megállt a szíve a testnevelés órán, majd összeesett az iskolaudvaron. A kisfiú orvosai először azt jósolták, hogy olyan súlyos agykárosodást szenvedett, ami miatt örökre ágyhoz lesz kötve, azonban Dávidka rácáfolt a doktoraira.
Az idén nyolcadik osztályt kezdő fiút a miskolci rehabilitációjáról is hazaengedték, így végre visszatért szülővárosába édesanyjával.
„Folyton kérdezte, hogy hány nap múlva megyünk haza”
Dávidék már nagyon várták, hogy otthon lehessenek, hiszen az egész nyarat kórházban töltötték, a napjaik pedig fejlesztésről, műtétekről és folyamatos reménykedésről szóltak, mindezt pedig egy célért, hogy a kisfiú felépüljön. Pénteken azonban elérkezett végre a nap, amit Dávid már annyira várt: végre hazamehetett Salgótarjánba.
Izgatottak voltunk, hogy itthon vagyunk és már nem kell visszamenni. Persze lesznek még vizsgálatok, kontrollok, de nem kell már befeküdnie. Ahogy hazajöttünk azonnal találkoztunk a családdal, mamáékkal, papáékkal és a testvéreimmel. Mindenki alig várta, hogy újra együtt legyünk
– mesélte Szandra, Dávid édesanyja a Borsnak, aki hozzátette, hogy a kisfiú jól van, nagyon nagy az akaratereje és mostanra egyedül jár és érthetően beszél a fejlesztéseknek hála.
Az emlékezete még halvány, de idővel, ha nem is tér vissza minden, majd lesznek új emlékek és újra megismeri a dolgokat
– árulta el az édesanya, hiszen Dávid egy kisebb memóriakieséssel küzd, ami miatt nem ismeri a színeket, az állatokat, de írni, olvasni és számolni is újra meg kell tanulnia.
Messze még a vége
Dávid bár hazajöhetett a kórházból, még sok terápia vár rá. A rehabilitációt itthon is folytatni kell, továbbra is szükség van gyógypedagógiára, gyógytornára, de járnak majd úszásra, masszázsra és más fejlesztésekre is. A kisfiú ráadásul most kezdené a nyolcadik osztályt, ami persze nem lehetséges, így magántanár segíti majd, akivel újra megtanul írni, olvasni és számolni is.
Az iskolában egy év halasztást igényeltünk neki, de attól függetlenül mindent megteszünk, hogy segítsük őt előre. Magántanuló jelleggel folyatja a tanulmányokat, mert minden ismeretet újra el kell sajátítania, de sikerülni fog neki, én tudom
– vallja Szandra, aki nagyon hálás azért, hogy újra itthon lehetnek, ráadásul egy új albérletben, amit már fenn is tud tartani Dávid folyamatos fejlesztései mellett.
Nagyon szeretjük az új lakást, Dávid is nagyon szereti az új kék szobáját. Jó volt ide hazajönni
– tette hozzá boldogan.
„Köszönünk mindent!”
Az édesanya nagyon hálás minden orvosnak, aki segített abban, hogy a csoda megvalósuljon és Dávid új esélyt kapjon a teljes értékű életre.
Köszönünk mindent a miskolci dolgozóknak is. Szuper ott mindenki és mindenben segítettek, kedvesek voltak, Dávidot is nagyon szerették – tette hozzá hálálkodva, kiemelve, hogy nagyon köszöni azoknak is, akik gondoltak rájuk, szurkoltak nekik és imádkoztak Dávidért, hiszen az imák meghallgatásra találtak. Végre itthon vannak.
