Rettegett a sötétben, utált futni az éjszakai maraton győztese
Korántsem nevezhető a kezdők szerencséjének az, amit a fiatal Tripolszki Beáta ért el, amikor első alkalommal elindult a Korinthosz 40 éjszakai maratonon, amit 3:53:40-es idővel meg is nyert.
Tripolszki Beáta versenyző korábban nem gondolta volna, hogy egyszer majd megnyer egy maratoni futóversenyt, azt meg pláne nem, hogy ez egy éjszakai megmérettetés lesz. A szekszárdi verseny győztesének története korántsem nevezhető mindennapinak – olvasható a Csupasport cikkében.
„Mindig féltem a sötétben”
Korábban is nézegettem már a versenyt, de az az igazság, hogy mindig féltem a sötétben, és itt ugye éjfélkor van a rajt
– fejtette ki Bea, aki arról is beszélt, hogy nem igazán indult jól neki a verseny, mert rögtön az elején eltévedt.
– A verseny nagyon jó hangulatban indult, igyekeztem előre beállni. Nem tudtam, milyen lesz a mezőny, igaz, végignéztem a rajtlistát, de nem voltak ismerősek a nevek, úgyhogy nem tudtam, mire számítsak. Vicces volt, mert elindultunk, és körülbelül száz méter után sikerült rossz irányba mennünk. A többiek egy töltésen futottak, mi meg jó páran a töltés alatt egy párhuzamos úton, és akkor átkiabáltak nekünk, hogy fel kéne menni. Ez egy kicsit oldotta nálam a feszültséget
– fogalmazott a 2023-as Korinthosz 40 női győztese, aki már a harmadik kilométer környékén az élre állt, de nagyjából féltávnál fáradni kezdett és visszaesett a lendülete. Bea szerint ez főként amiatt történt, hogy nem igazán éjszakai bagoly típus és ehhez még hozzájött, hogy eleredt az eső, ám mindezek ellenére élvezte a futást, a versenyt.
– Szuper volt a verseny és a szervezés is, nagyon kedvesen vártak minket minden ponton. A tavalyi eredménylistát nézve éreztem, hogy fogom tudni hozni az akkori női nyertes idejét, de ugye nem tudtam, most kik lesznek itt. Nagyon meglepett egyébként az első hely, főleg, hogy végig tudtam tartani ezt a pozíciót
– osztotta meg Bea.
Apai minta volt a futás
Bea elárulta:
az eredménye után nehezen hihető, de ő az a fajta gyermek volt, aki bizony utálta, amikor a testnevelés órákon futnia kellett.
Később a középiskolában a tanára benevezte egy váltóversenyre, ahol a csapatával az első háromban végeztek, de a futás iránti szenvedélye a családjának, konkrétan az édesapjának köszönhető.
Apukám is futott, és nagyon megtetszett nekem, hogy félmaratonokon indul. Kedvet kaptam hozzá, és 2012-ben elhatároztam, hogy szeretném én is lefutni. A saját edzéseim alapján készültem, és 2013 áprilisában sikerült is teljesítenem az elsőt
– idézte fel a kezdeteket Bea, aki felfedte, hogy jövőre ismét indul az Omszki Ultra 50-en, de más konkrét terve egyelőre nincs.
