Az autópálya közepén hozta világra gyermekét Annabella
Nem volt idő várakozni, a baba jönni akart.
Egy nő életének egyik legfontosabb napja tagadhatatlanul gyermekének megszületése. 9 hónapig hordunk a szívünk alatt egy kisbabát, elképzeljük, hogy mekkora jelenleg, hogy milyen lesz majd mikor megszületik: hogy fog kinézni és milyen lesz a személyisége. A születéssel kapcsolatban szeretünk mindent megtervezni, és tudni szeretnénk előre, hogy hol, melyik orvossal hozzuk majd világra csemeténket. Van azonban, hogy az élet közbeszól.
Annabella két gyermek büszke édesanyja, és minden álma az volt, hogy legyen egy harmadik babája is. Spermadonornak köszönheti, hogy megfogant a harmadik baba, akit már az egész család nagyon várt. Kitalálta, hogy melyik kórházban fog szülni, folyamatosan konzultált az orvosával, a kislány azonmban úgy döntött, kalandosabban jön világra.
Anabella két gyermekével volt otthon, amikor beindult a szülés. A nő azonnal hívta a segélyhívót, ott azonban lesújtó hírt közöltek: csúszásban vannak, így a vártnál többet kell várakozni a mentőautóra. Az operátor azonban segítőkész volt, és elmondta, hogy fel kell készülnie arra, hogy esetleg egyedül szüli meg a gyereket. Azt mondta, keressen tűt, ollót és tiszta törölközőt. Anabella pánikba esett, mert még sosem szült egyedül, ugyanakkor próbálta azt tenni, amit a telefonon javasoltak neki.
Szerencsére azonban időben megérkezett a mentőautó, azonnal betették a kocsiba a vajúdó édesanyát, és vitték a kórházba. A kislány azonban úgy döntött, ezt ő már nem várja meg, így az országút közepén, a mentőautóban bújt ki.
Beültem a mentőautóba, és amint kiértünk az autópályára, muszáj volt nyomnom. A mentőautó még mozgott, és idő kellett, hogy félre tudjanak húzódni. A szék nem volt kényelmes, le voltam szíjazva és klausztrofóbiám volt, fel-le mozogtam. Nem volt biztonságos, de nem volt más választásunk
- mesélte a nő a Mirrornak, akit végül abba a kórházba szállítottak, ahol szülni szeretett volna. Mivel a baba és a mama egészségesek, másnap ki is engedték őket.
