Mindössze tizenhat éves volt, mikor aranylemezes előadóművész lett Szabó Andris a vak srác, aki azóta férfivé érett. A mutálással karrierje véget ért mert, hosszú évekig nem tudott színpadra lépni. Már nem emlékszik rá a közönség, és nem nagyon hívják fellépni, pedig neki az éneklés az élete.
Mindössze tizenhat éves volt mikor aranylemezes előadóművész lett Szabó Andris a vak kisfiú, aki azóta férfivé érett. Alig múlt tíz éves mikor a csornai „Ki mit tud-on?" elkápráztatta a közönséget. Nem sokkal később megjelent első lemeze, amit még kettő követett. Benkő László, az Omega frontembere nagyon nagy szerepet játszott Andris karrierének indulásában, ugyanis ő írta első önálló dalait.
Mindössze tíz éves volt mikor egy megyei KI MIT TUD versenyen Máté Péter, Ott állsz az út végén című dalát énekelte el, amivel meg is nyerte a versenyt. A zsűri egyik tagján keresztül ismerte meg Benkő Lászlót, aki kezdetekben egyengette a kisfiú karrierjét. 2006-ban jelent meg első lemeze, ami másfél hónap alatt platinalemezes lett, és fellépésről fellépésre járt. Volt olyan hétvége, hogy három helyszínen is színpadra állt.
„Egészen kicsi voltam, már akkor is nagyon szerettem énekelni. Osztálykiránduláson is a busz mikrofonján keresztül mindig szórakoztattam a barátaimat, aztán egyszer csak a színpadon találtam magam. Először feldolgozásokat énekeltem el. Majd bekövetkezett nálam egy lelki törés, ezután már a dalszövegeket is saját magamnak írtam, mert így bele tudtam vinni a saját érzelmeimet is.”
A szépen felfelé ívelő karrierem a mutáláskor tört derékba. Egy évre abba kellett hagynom az éneklést.
Akkor már nem tudtam azt a teljesítményt hozni, ami elvárható lett volna. Így arra a nehéz döntésre kényszerültem, hogy egy időre felhagyjak az énekléssel. De ezt az időt is nagyon hasznosan töltöttem. Megtanultam szintetizátoron játszani, így már saját magamat tudtam kísérni a színpadon. Tovább nehezítette zenei karrierem alakulását a költözés, Bősárkányról Érdre.
fejtette ki András, aki arról is mesélt, hogy a fellépései nagyon megcsappantak, de nem adtam fel.
- Továbbra is írok új dalokat, melyek egyre mélyebb érzelműek. Készülök egy új lemez kiadására, amihez épp stúdiót keresek, ahol rögzíteni tudom. És ha hívnak, vállalok fellépést, és szívesen elénekelem a közönségnek, mert a színpad az életem.
- folytatja Andris.
„Én nem látok, de mindent sokkal erősebben tudok érezni, így a hallásom és a tapintásom is sokkal jobb, mint az átlag embereknek, ez egy vizsgálat során derült ki. Körülbelül háromezer kazettán van, mégis mindegyikről tudom, hogy mi van rajta.”
Andris nagyon sok munkát fektet a mai napig abba, hogy dalokat írjon melyekkel meg tudja mutatni az érzéseit a gondolatait. Vágya álma, hogy ismét sok időt tölthessen a színpadon és ünnepelt sztár lehessen.