"Azt se mondták meg, miért tartóztattak le!" – tévedésből zárták börtönbe a Rómában nyaraló Gergőt
Koszos falak között, bűzben tartották fogva közel két hétig azt a magyar üzletembert, akit tévedésből zártak börtönbe Rómában. Gergő most exkluzív interjút adott a Borsnak, melyben elmondta, mi volt a legrosszabb az elszigeteltségben.
H. Gergő egy fantasztikus napot töltött kedvesével a Vatikánban és Rómában augusztus elején, miután bejelentkeztek a szállodába. Életükben először jártak az olasz fővárosban, és igencsak élveztek a régi templomok látványát, és persze a legendás olasz ízeket. Akkor még nem is sejthették, hogy az álomutazás hamarosan rémálommá válik. Az idill azonban abban a pillanatban véget ért, ahogy visszaértek a szálláshelyükre.
– A recepciónál már a rendőrök fogadtak. Elővették az igazolványukat, de nem igazán értettük, hogy mit mondanak. A portás egy kicsit beszélt angolul, így ő segített fordítani. Nem agresszívan, de határozottan közölték, hogy velük kell mennem. Esélyem sem volt gondolkodni, és máris az autójukban találtam magamat. A páromnak nem engedték, hogy elkísérjen – mondta a Borsnak Gergő.
Mivel több, mint 10 évig éltem Írországban, jól megtanultam angolul. Igyekeztem volna a nyelvtudásomat kihasználni, de nem sokat értem vele. Először egy rendőrőrsre vittek, ahol elém tettek egy olasz nyelven írt dokumentumot, hogy írjam alá. Mivel egy szót sem értettem a szövegből, ezt megtagadtam
– emlékezett vissza az üzletember, aki különösen nyomasztónak érezte, hogy a gyönyörű épületek között való séta után egy koszos rendőrségi irodába került.
Mint kiderült, Gergő iratait évekkel korábban ellopták, melyekkel visszaélve bűncselekményeket követtek el Milánóban.
– Hiába próbáltam elmagyarázni az egyenruhásoknak, hogy nem engem keresnek, nem engedtek el. Órákon keresztül kocsikáztattak. Előbb a reptérre, majd egy vonatállomásra fuvaroztak. Mindenütt csak vártam és vártam, de senki nem szólt hozzám, és persze segítséget sem kaptam – mesélte Gergő.
A férfi igyekezett a hatósággal együttműködni, hiszen biztos volt benne, hogy könnyedén tisztázza magát. Eleinte arra gondolt, hogy talán a Vatikánban olyan helyen fotózott, ahol nem lett volna szabad.
Tudtam, hogy soha semmilyen bűncselekményt nem követtem el. Pláne Olaszországban, ahol akkor jártam először. Rémálomként éltem meg, hogy a párommal és a családommal sem beszélhettem. Mindenféle rosszra gondoltam. Az is megfordult a fejemben, hogy talán a kedvesemet ugyanúgy meghurcolják, mint engem
– idézte fel a történteket Gergő.
A fiatal magyar férfit még aznap este bevitték a börtönbe.
– Soha nem láttam még belülről ilyen intézményt. Filmekben természetesen igen, de az nyilván nem ugyanaz, mint amikor a saját bőrén tapasztalja meg valaki a benti világot. Amit átéltem, az a dél-amerikai börtönkörülményekre emlékeztetett. A falakat összefirkálták, az illemhelyen nem volt ülőke, és mire sorra kerültem a zuhanyzóban, elfogyott a meleg víz. Az aluljárók nyilvános vécéi kulturáltabbak – fakadt ki Gergő.
Az üzletember az első éjszakákon szinte semennyit sem tudott aludni. Próbált értelmet találni a vele történtekben. A zárkáján különböző nemzetiségű emberrel osztozkodott.
– A rabok a legkülönfélébb bűncselekmények miatt ülnek az adott intézményben. Tolvajok, kábítószeresek és gyilkosok egyaránt akadnak közöttük. Nekem szerencsére nem volt velük konfliktusom – árulta el Gergő.
A férfi szinte végig a saját ruháját viselte, de időközben az egyháztól sikerült egy pólót szereznie. A börtönkoszt finoman szólva sem képviselt magas színvonalat.
Ha az ember igazán éhes, szinte bármit elfogyaszt. A mennyiségre nem lehetett panaszom, igaz, nem is azon járt az eszem, hogy mit egyek, sokkal inkább azon, hogy vajon mi történik velem és a szeretteimmel. Abban biztos voltam, hogy amennyiben a rendőrök a páromat nem vitték el, mindent elkövet az érdekemben. A börtönben egyszerűen olyan hivatalos személyt sem találtam, aki meg tudta volna mondani, hogy miért zártak be.
Miközben Gergő a börtönben semmit sem tehetett, a párja felvette a kapcsolatot Massimiliano Scaringella ügyvéddel. Neki sikerült végül az üzletembert tisztáznia, ám erre 13 napot kellett várnia, részben azért, mert Olaszországban a nyári szabadságolások miatt augusztusban lassabb az ügyintézés.
Gergő jelenleg nem tervezi, hogy valaha is visszatérjen Olaszországba.
– Megdöbbentő, hogy egy egyébként kulturált, európai országban előfordulhat, hogy valakit az emberi jogaitól megfosszanak. Az ügyvédemmel valószínűleg kártérítési igénnyel élünk!
