Magatehetetlenül várta a segítséget.
Marina Ukhalova egyik reggel elég rosszul érezte magát: hányingere volt, szédült és gyötrő fejfájás kínozta.
– Olyan érzés volt, mintha éles kés vájt volna az agyamba – mondta. – Az egész fejem lüktetett.
A 32 éves nő tudta, hogy valami nincs rendben, de fogalma sem volt arról, hogy mi okozhatja gyötrelmes tüneteit. Megpróbált segítséget hívni, felkelt az ágyból, hogy a telefonjáért nyúljon, de alig tett meg néhány métert és összeesett, elájult. Marina a következő 12 órát a földön fekve töltötte, bénultan. Nem tudott kiáltani vagy megmozdulni, tehetetlen volt.
Rendkívüli módon nővére akkoriban egy másik országban tartózkodott, de egyből aggódni kezdett, hogy miért nem éri el a testvérét egész nap. Általában minden reggel és este beszéltek. A nő hiába csörgette Marinát...
Amikor megcsörrent a telefonom, tisztán emlékszem, hogy megpróbáltam végighúzni a testem a padlón, hogy elérjem, de nem volt erőm. Minden alkalommal, amikor megmozdultam, sokkot kaptam a fájdalomtól, és újra elájultam. Amikor magamnál voltam, csak azért tudtam imádkozni, hogy valaki észrevegye, hogy segítségre van szükségem.
Többszöri hívás után Marina testvére felhívott egy közeli barátot, hogy menjen át a nőhöz. A barát nem jutott be a lakásba, ezért rendőrt hívott, aki betörte az ajtót. A padlón találták meg Marinát, akiről kiderült, hogy sztrókja volt. Teste jobb oldala lebénult, és afázia (kommunikációs zavar) jelentkezett nála - írja a The Sun.
A következő hónapokban Marina azon dolgozott, hogy visszaszerezze a beszédkészségét és mozgatni tudja a jobb végtagjait. Nehéz időszak volt ez, ugyanis munkáját is fel kellett adja, amit imádott.
Az agyvérzésem előtt nagyon fitt, aktív és társaságkedvelő voltam – úgy éreztem, megfosztottak mindentől, amiért keményen dolgoztam, és aki voltam. Lassan megértem az agyvérzés utáni életet, és nem csak a fizikai, hanem a lelki problémáimon is keményen dolgozom. Megtanultam türelmesnek lenni
- mondta a nő.