Az elképesztő magyar világsikerhez rögös út vezetett: rengeteg kudarc is érte pályafutása során a Nobel-díjas Karikó Katalint.
Ahogy arról lapunk már korábban beszámolt, Karikó Katalin és Drew Weissman 2005-ben szabadalmaztatták a módosított nukleozidokat tartalmazó mRNS terápiás alkalmazását, melyen akkor már évek óta dolgoztak. A most orvosi Nobel-díjjal jutalmazott mRNS technológiára alapul a Pfizer/BioNTech és a Moderna vakcinája, azok az újfajta oltóanyagok, melyek hatékonyságukkal jelentős mértékben hozzájárultak a koronavírus-járvány elleni küzdelem sikeréhez.
Az utóbbi három évet leszámítva Karikó Katalinnak, a sikerei mellett, kijutott a munkahelyi kudarcokból is. Elküldték, sokáig nem nyert egyetlen nagy kutatási pályázaton sem, nyugdíjazták, de soha nem adta fel. Túl a 65. életévén vált híressé, a világ tudományos akadémiái, legrangosabb egyetemei, királyi családjai tüntetik ki. Katalin, mielőtt Amerikába került volna, a Szegedi Biológiai Kutatóközpontban munkatársa volt. Ám 1985-ben, pont a születésnapján tudta meg a hírt, leépítés miatt elbocsátják őt.
Én sosem akartam elmenni innen. Először európai állásokat próbáltam találni, de végül egészen Philadelphiáig kellett mennem. Nagyon stresszelt, hogy el kellett hagynunk Magyarországot, mert éppen akkor költöztünk be az új lakásunkba, a lányunk 2 éves volt, minden olyan jó volt, boldogok voltunk, de menni kellett
– nyilatkozta korábban a Nobel-díjas biológus.
Elmondása szerint, Szegeden szakmailag ugyanúgy minden adott volt az mRNS kutatásokban való előrelépéshez, viszont attól félt, hogy ha maradt volna, akkor valószínűleg panaszkodó, középszerű kutatóvá vált volna.
Ha nem bocsátottak volna el többször a munkahelyemről, most nem lehetnék itt. Amikor elküldenek, az mindig mások döntése. Nagyon fontos, hogy ezután jöjjön egy másik döntés, és az már a miénk legyen. A saját elhatározásunknak arról kell szólnia, hogyan tovább, és nagyon okosan kell meghozni
– tette hozzá Karikó Katalin.