Karikó Katalinnal együtt már 13 Nobel-díjast adott Magyarország.
Magyarország - méreteit meghazudtolóan - több mint egy tucat Nobel-díjast adott a világnak. Ezek között találunk fizikai, orvosi, kémiai, közgazdasági és irodalmi Nobel-díjasokat is, azonban a sokszínűség ellenére a most díjazott Karikó Katalin az első női díjazott.
Legelső fizikai Nobel-díjasunk Lénárd Fülöp, akinek a családja Tirolból vándorolt Magyarországra, és bár ők németül beszéltek, Fülöp már magyar iskolába járt és magyar nevelést kapott. Ő ennek ellenére németnek tartotta magát, és bár a kémiát Budapesten, Than Károlynál kezdte tanulni, és élete végéig a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt, főleg Németországban dolgozott, Nobel-díját 1905-ben is itteni, a katódsugarakkal kapcsolatos munkájáért kapta meg.
Wigner Jenő, amerikai-magyar fizikus 1963-ban kapta meg a díjat az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért. Egyike volt azoknak a híres fizikusoknak, akik megújították a fizika tudományágát, emellett tagja volt a budapesti híres tudós társaságnak is, akik közül Szilárd Leó az egyik legközelebbi barátja lett. Nyolc évvel rá, 1971-ben ítélték oda a díjat Gábor Dénes villamos- és gépészmérnöknek a holográfia feltalálásáért. Később Angliába költözött, ahol a Royal Society, a leghíresebb angol tudományos társaság tagja lett.
1943-ban, radioaktív jelzőmódszer kifejlesztéséért kapta meg a Nobel-díjat a magyar vegyész, Hevesy György. Bár Freiburgban halt meg, a család kérésére hamvait ünnepélyes keretek között 2001-ben Budapesten helyezték örök nyugalomra. 1994-ben Oláh György kapta meg a díjat a karbokation kémiához való hozzájárulása okán. Családja 1956 után hagyta el Magyarországot, de 1990-től a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja is lett. Tíz évvel később, 2004-ben Herskó Ferenc, izraeli-magyar tudós kapta meg a díjat egy különleges fehérjebomlás felfedezéséért. A második világháborúban családjával együtt deportálták, a háború után pedig Karcagra, majd Budapestre költöztek, de 1950-ben Izraelbe vándoroltak.
A díj egyik legismertebb magyar tulajdonosa, Szent-Györgyi Albert 1937-ben kapta meg a díjat a C-vitaminnal kapcsolatos munkásságáért. Anyai ágon híres orvosdinasztia leszármazottjaként már korán az orvoslás felé fordult, azonban a második világháború idején számos közéleti szerepet is vállalt. A háború utáni helyzetben azonban Amerikába emigrált, amerikai állampolgár lett, azonban ő volt az egyetlen magyar, aki hazai kutatásért nyerte el a kitüntetést. 1961-ben Békésy Györgyöt tüntették ki a fülészettel kapcsolatos úttörő munkásságáért. Pedig nehéz körülmények között munkálkodott: mikor 1944-ben egy bombatalálat előpusztította otthonát, minden műszere és laboratóriuma is odalett, munkája ellehetetlenedett, később pedig Amerikába emigrált.
Oláh György kémiai díjazásával egy évben, 1994-ben szerezte meg közgazdasági Nobel-díját Harsányi János, méghozzá a különösen nehéz, játékelmélet területén. Nehéz élete volt: zsidó származása miatt először munkaszolgálatosnak vitték el, majd deportálták, de innen megszökött, és a háború végéig rejtőzködött. 1948-ban, a gyógyszertárak államosítása miatt menekült Ausztriába, végül Berkleyben hunyt el. Az egyetlen magyar Nobel-díjasunk, aki Magyarországon született és itt is hunyt el, az irodalmi díjat elnyert Kertész Imre. Az író a Sorstalanság című regényért kapta meg a kitüntetést 2002-ben. Zsidó származása miatt, alig 14 évesen a második világháborúban deportálták, megjárta Auschwitzot és Buchenwaldot is, 1945-ben térhetett csak haza. Műveit mai napig olvassák, számos nyelvre lefordították, a leghíresebb Sorstalanságból pedig ő maga írta a forgatókönyvet a Koltai Lajos által rendezett filmhez.