Benne volt a csibészségben a testvére szerint, a tanárai viszont fegyelmezett, kimagasló képességű diákként emlékeznek a friss Nobel-díjas Krausz Ferencre. A Bors a tudós szülővárosában készített riportot, és a fizikus egykori alma materét is meglátogatta.
Mór ünnepi lázban ég, amióta hétfőn bejelentették, hogy a fizikai Nobel-díjat - társaival megosztva-, Krausz Ferenc kapja. A helyiek szerint ez azt igazolja, hogy egy kisváros szülöttje is sokra viheti. A fizikus egy köztiszteletben álló móri család sarja. A nagyszülei bányászok, asztalosok és méhészek voltak, és a szülei is kétkezi munkával keresték kenyerüket, illetve abból nevelték fel két gyermeküket, Ferencet, és öccsét, Tibort.
- Természetesen az egész család büszke Ferire, és már valamennyien gratuláltunk neki. Ahogy ő, mi is a hírekből értesültünk a bátyám sikeréről – mondta a Borsnak a fivér, akit telefonon értünk el.
Feri hat évvel idősebb nálam. Ez gyermekkorban még sokat számít, mégis sokat csibészkedtünk együtt. Szerettünk kijárni a térre, hogy a többiekkel focizzunk.
Tibor nem lett tudós, bár ő is sikeres ember: egy autóipari cég vezetője.
- A szüleink sosem hasonlítgattak bennünket egymáshoz, de a tanáraink annál inkább. Többször is emlegették nekem a bátyámat, aki főleg fizikábóll jobb eredményeket ért el. Én erre mindig nyugodtan reagáltam, mondván, hogy ő ő, én pedig én vagyok -emlékezett vissza a testvér.
A Németországban élő és tevékenykedő Ferenc viszonylag ritkán látogat haza, de a közeljövőben egészen biztos szervez a család egy ünnepi vacsorát a világraszóló siker örömére.
A tudós szülei már idősek, és az egészségük sem tökéletes, ezért a család arra kért bennünket, hogy tekintsünk el attól, hogy meglátogatjuk őket. Az utcájukig azért elmentünk, és azt tapasztaltuk, hogy minden környékbeli tisztelettel adózik a kitüntetett előtt.
- Gratuláltunk a családnak, és ha tehetjük, természetesen Ferivel is kezet rázunk! - mondta az egyik szomszéd.
Krausz Ferenc a móri Táncsics Mihály Gimnáziumban érettségizett, igaz, azóta az iskola nevébe a városnevet is beillesztették. Az intézmény jelenlegi igazgatója, Dankó Fonyódi Henrietta készséggel fogadta munkatársainkat.
Csaknem 40 év eltelt, amióta Krausz Ferenc leérettségizett, de az épületben több minden ugyanúgy áll, mint az ő idejében. Egészen bizonyos, hogy ugyanezeken a járólapokon sietett az egyik óráról a másikra, ugyanezen a kapun érkezett és távozott, illetve ezeket a lépcsőkorlátokat érintette
– mosolygott az igazgatónő, majd megmutatta Krausz Ferenc végzős osztálynaplóját, illetve tablóját.
Krausz már diákkorában kiemelt érdeklődést mutatott a reáltárgyak iránt. A fizikaszertárban jelenleg is azok az eszközök állnak a tanulók rendelkezésére, melyeken annak idején a tudós is részt vehetett a kísérletekben. A szertárban egyébként éppen óra zajlott.
Viccből persze, de feltettük a kérdést, hogy vajon melyik diák veheti majd át a következő Nobel-díjat, mire az igazgatónő megjegyezte, hogy szívesen bevállalnának egy ilyen kitüntetést kémiából is.
A fizikus gimnáziumi tanárai közül már csupán hárman élnek. Közülük ketten móri lakosok.
Fazekas János, címzetes igazgató - ez a megtisztelő titulus életfogytig, az aktív tanítástól való visszavonulás után is kijár -, a legnagyobb szeretettel emlékszik egykori tanítványára.
Ferit különös módon már általános iskolás alsós korától ismerem. Alig volt nyolcéves, amikor már bejárt a gimnáziumba, ugyanis itt találtak neki egy tanárt, aki megfelelő szinten tudta német nyelvre tanítani. Amikor először megláttam a folyosón, megkérdeztem, mi járatban, majd szóltam a kollégának. Feri stílusát és komolyságát mutatja, hogy a tanár úr így reagált: „Áh, megjött Herr Krausz”
– mosolygott a nyolcvanas éveit taposó pedagógus.
- Feri jó eszű volt, szorgalmas, és fegyelmezett. Csendes fiú volt, nem tartozott a hangadók közé. Szerencsére egy nagyon jó társaság tagja volt, a barátai is komoly emberek lettek – mesélte Fazekas tanár úr, aki annak idején kis híján lebeszélte arról Krauszt, hogy fizikát tanuljon.
Az érettségi idején beszélgettünk, és elmondta, hogy fizika szakra készül jelentkezni az ELTE-re. Figyelmeztettem, hogy azzal a diplomával nagyon nehéz elhelyezkedni, és megjegyeztem, hogy az egyik ismerősöm is hiába keres munkát. Azt javasoltam Ferinek, hogy válassza a műszakit. Négy évvel később találkoztunk, és megtudtam, hogy végül a két szakot együtt végezte, és meg is mutatta mindkét indexét. Akkor közöltem vele, ha ennyire szorgalmas, nagyon sokra fogja vinni.
Klock Ferencné, vagy ahogy a tanítványai nevezték, Julcsi néni hivatalosan matematikából tanította a tudóst, ám órán kívül ő segítette fizikából is.
- Feri másodikos korában Helsinkibe is eljutott, a nemzetközi diákolimpiára, ahol előkelő helyezést ért el, de arra már nem emlékszem, hogy harmadik lett vagy ötödik. Minden tanítási nap végén megkeresett a problémáival, és szépen átvettük az anyagot – mosolygott a tanárnő, és megemlítette, hogy büszkesége nem csupán a tanulásban jeleskedett.
- Sokat sportolt a társaival az iskolában, többek között pingpongozott és röplabdázott. Elképzelni sem tudtam, mikor jut ideje a tanulásra, ezért megkérdeztem. Ő közölte, hogy amikor hazaér, átnézi az anyagot. Rendkívül okos fiú, mégis igazi gyerek volt. Egyáltalán nem tudálékoskodott.
A tanárnő elárulta: régi szokása, hogy a 30 éves osztálytalálkozókon összetegeződik a diákjaival. Ezt természetesen Krausz Ferenccel is megtette. A kérdés indokolt lehet: hogyan szólítják egymást a Nobel-díj után.
Úgy, mint eddig!
- hangzott a válasz.
