„Nem tudom odaadni másnak a szívem közepét” – két nap alatt kellett az anyának eldöntenie, hogy megtartja-e a Down-szindrómás gyermekét
Bár Nórika Down-szindrómával született, élete hatalmas nagy ajándék szülei számára. A kislány egy igazi kis szeretetgombóc, aki mosolyával mindenkit pillanatok alatt levesz a lábáról.
Brigitta Isten ajándékának tekinti az egy éves Down-szindrómás Nórikát, hiszen kislányát 42 évesen hozta a világra. A tündéri Nórika mindenkit elvarázsol mosolyával, egy igazi földre szállt angyal.
Nórika előtt nem sokkal volt egy vetélésem, és ezt mi Isten akarataként éltük meg, elfogadtuk, hogy nem lesz több gyermekünk
— emlékezik vissza Brigitta, akinek már van egy felnőtt lánya. Brigitta lányának azt mondták az orvosai, hogy nem lehet gyermeke, így amikor mégis teherbe esett az egész család örömmámorban úszott.
— Csodálatos érzés volt megélni, hogy nagymama lehetek, különösen az után, hogy elveszítettem egy magzatot
— meséli Brigitta, akinek az életében öt hónappal később újabb csoda következett be, mert lánya terhességének ötödik hónapjában kiderült, hogy ő is maga áldott állapotban van, amit nem akart elhinni és újabb csodaként tekintett rá. Mindezek után a kővágószőlősi édesanyát hideg zuhanyként ért, hogy a babájával nincs minden rendben. A magzatot többször is vizsgálták, ám csak nagy nehezen derült ki, hogy a születendő gyermek Down-szindrómás.
Két napot kaptam az orvosoktól, hogy eldöntsem, megtartom-e a magzatot, akit a szívem alatt hordok
— idézte fel a felkavaró élményeit az édesanya, aki ekkor olyan pánikba esett, gondolkodni is képtelen volt, ám a sokk után már nem volt kérdés, hogy megtartják a gyermeket.
A párom mondta ki először, de igazából nem volt min gondolkodni, és a kezdetektől tudtam, hogy csak ez lehet a jó döntés
— meséli Brigitta, aki azt is elárulta, hogy Nórika betegsége miatt bezárták kertészetüket, ám abban bíznak, hogy kislányuk is a növények szerelmese lesz, és később közös erőből újranyitják a családi vállalkozást. Az anyuka azt is lemondta a Borsnak, hogy Nórika születése előtt több szakemberrel és sorstárssal is felvette a kapcsolatot, így fel tudott készülni arra, hogy mi vár rá.
Többen elmondták, hogy ilyenkor arra is van lehetőség, hogy örökbe adjam a gyermekemet, de én a szívem közepét nem tudom odaadni másnak
— érzékenyül el Brigitta, akitől azt is megtudtuk, hogy Nóri születésekor minden rendben volt, ám a Down-szindróma miatt nem kapta meg azonnal, ami borzasztó érzés volt számára, ráadásul a baba hetekig csak orrszondán keresztül kapott táplálékot.
Otthon még három hétig kellett szondán át etetnünk, ez az időszak nagyon nehéz volt. Nórika mára nagyon ügyes kislány lett, önállóan fel tud ülni, kúszik és rengeteg szót tud, ráadásul igazi szerelmese a cicáknak
— sorolja az édesanya, aki tudja, hogy Nóri és a sorstársai mindent meg fognak tanulni, csak jóval több időre van ehhez szükségük.
Brigitta azt is megosztotta velünk, hogy az elején nem volt könnyű megélni, hogy Nórika beteg, de mára annyi örömöt adott nekik, hogy csak pozitívan képes látni az életüket, hiszen ettől sokkal komolyabb problémák is vannak a világban. Emellett minden nap hálát adnak a párjával a jó Istennek, hogy ennyire csodálatos gyermeket adott nekik.
Nekünk Nórika maga a CSODA. Így csupa nagybetűvel.
— meséli Brigitta, aki hálás az embereknek, mert úgy érzi, rengeteg szeretetet kapnak tőlük. Nórika egy kedves és nagyon szociális kislány, mindenkit szeret, és ő érte egyenesen rajonganak. Ahogyan édesanyja mondja egy igazi tündér.
A hétköznapokban számtalanszor előfordul, hogy idegenek akarnak kedveskedni neki. A pékségben például rendszeresen adni akarnak neki pogácsát, kiflit
— zárja Brigitta, aki szerint nem szabad az embernek mindenben a keserűséget látni. Sok esetben csak fejben dől el, hogy az ember drámának vagy csodának éli meg egy Down-szindrómás gyermek születését.
